Reflektorfényben

RÁVILÁGÍTUNK A LÉNYEGRE

Jog

A túlélés múlhat rajta!

Az angolszász jogrendszerekben úgyszólván általánosan kötelező a közvetítő eljárás igénybevétele, a súlyosabb bűnügyeket leszámítva szinte egyetlen jogvita sem kerülhet bíró elé, amíg a felek nem próbálkoztak alternatív vitarendező megoldásokkal. Az érintetteket többi között a magas perköltségek is arra ösztönzik, hogy ha lehet, próbáljanak ügyvédek, mediátorok segítségével kölcsönös engedmények árán megegyezésre jutni.

A magyar jogrendben 2002 óta van lehetőség mediációra, egy évtizeden át azonban csupán a bíróságon kívüli szakemberek, erre specializálódott civil szervezetek foglalkoztak ezzel. 2012 óta van lehetőség bírósági mediációra, érdemi áttörést azonban eddig nem sikerült elérni, aminek oka lehet, hogy Magyarországon még ismeretlen az a vitakultúra, amely a konfliktus kölcsönös engedmények útján való kezelését helyezi előtérbe a másik fél anyagi, erkölcsi megsemmisítése helyett.

Gazdasági szereplők számára a gazdasági kapcsolat megőrzése, a piaci kapcsolat megtartása kiemelkedő érték, amelyben jogvita, gazdasági vita, szakmai vita esetén a gazdasági reálmediáció ad biztos kiutat a feszültségekkel terhes vitákból.
Vállalkozások továbbélése múlik ma egy gazdasági, céges vita megfelelő jogvitakultúrával való rendezésén.

Szomszédos országokban pl. Románia már felismerték a gazdasági versenyképesség javulását hozó mediáció jogi megerősítésének, elvárásának jelentőségét.

Aki nem vesz részt perindítás előtt mediátori eljárásban a bíróság bírságolja.

Hasonló folyamatokra számít a Magyarországi Állampolgári Jogvédő Központ, a vállalkozói szervezet, munkaadói szervezet, munkavállalói érdekképviselet a magyarországi jogalkotástól.

Mediátorként is csak örülni lehet ennek a törvényi lehetőségnek. A szakmai aggályom inkább az hogy valóban érdemes-e csupán taktikai okok miatt elinditani a keresetet.

A kereset beadása gyakorlatilag az esetek többségében már azt jelenti, hogy az ügyet kiadtuk a kezünkből – elsősorban ügyvédünknek aki nyílvánvalóan egy okos és a jogszabalyok alapján már előre prognosztizálható módon jelzi, hogy hova akar eljutani vagy akár kijelenteni ex catedra – nyerünk vagy vesztünk. A lényeg megbiztunk egy olyan „tanácsadót” aki ellen érdekelt abban, hogy az érdekeink szabad képvislete mentén megállapodjunk a konfliktusban álló partnerünkkel, társunkkal, munkavállalónkkal.

Ezt a ellenérdekeltségi rendszert sem biztos, hogy gyengíti egy bírósági „utasítás”, hogy el kell mennünk egy bírósági közvetítőhöz. A mai bírosági közvetítők többsége bírói praxissal rendelkező nagyon felkészült jogászok egy tényleges és nagyon kemény konfliktus helyzetben félő (hisz Ők is emberek), hogy a már jól bevált tapasztalatokban gazdag jogi kimenetel, esély latolgatás mentén segítik a konfliktusban álló feleket.

Összefoglalva a pert megelőző mediáció eredménytelensége után sajnos lehet, hogy el kell ereszteni az ügyet és át engedni a jogszolgáltatás vasmarkai közé, de visszafelé vezető út is hasonló lehet.

Kijönni egy bizonytalan kimenetelű peres eljárából (az eljárás felfüggeszthető) és lehetőséget adni magunknak arra, hogy egy független, saját akaratunkból választott mediátor közremüködésével jussunk el mindnyájunk számára legalkalmasabb megoldásra, egyezségre.

A két intézmény rendszer megfelelően tud működni egymás mellett, hisz eddig is meg volt a szerepe a bírosági végzéseknek, a jogi állásfogalalásoknak ill. vannak az életnek sajnos olyan területei amik a bűnetethetőségi tételeit mindenképpen az igazságszolgáltatás kezében kell hagyni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.