A játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad.
Leíró módon: nemegyszer ismétlődésekbe bocsátkozó, a felszínen hitelt érdemlő, rejtett indítékú tranzakciók ismétlődő készlete.
Köznapi nyelven: csapdás, vagy trükkös lépések sorozata. A játszmákat két fő ismertetőjegy világosan elkülöníti az eljárásoktól, a rituáléktól, az időtöltésektől: 1. a rejtett jelleg 2. a nyereség.
Eric Berne: Emberi játszmák
A Berne féle játszma elmélet ma már jóformán a hétköznapi ember számára is ismert, most azonban egy fontos elemére szeretném felhívni a figyelmet. Ez pedig a rejlett jelleg: a titkosság, vagyis a szereplők áltan nem felismert valóság. E jellegzetességet felhasználva nézzünk meg a következőkben egy, a pénzügyi intézmények között zajló játszmát.
A vállalkozók számára is híres ( és sokszor hírhedt ) a hitelgarancia, az agrárhitel garancia, vagy a magas finanszírozású jelzáloghitelek esetében fedezeti többletgarancia intézménye. Ezeknél a biztosításoknál arra felhatalmazott biztosító bizonyos hitelelemeket (részeket) biztosítási díj ellenében fedezeti biztosítás alá von. Lényege az, hogy az adós nem fizet, akkor a biztosító fizet helyette a banknak.
A Biztosítók a garanciavállalás előtt részletes vizsgálat alá vonják a bankok hitelvizsgálati, kezelési, folyósítási folyamatait, majd döntenek a garanciavállalásról. Hangsúlyozom, nem egyes hitelekről döntenek, hanem a banki folyamatokat vizsgálják. De ha egy –egy ügylet el is kerül a biztosítóhoz, utólag akkor sincs minden veszve, és a beváltáskor bizton azt állítani, hogy erről vagy arról tényről a biztosító nem tudott ….
A 2008-as válság után mostanában a beváltások vannak soron, érthető módon. A Biztosító a beváltásoknál immár egyedenként vizsgálja, hogy a bank (ügyintéző) betartott-e minden szabályt. A sűrű szabályváltozások közepette, vagy éppen rendszerekkel nem megfelelően támogatott folyamatok esetében utólag igen könnyű hibát találni, vagy vélten felfedezni.
A játszma lényege a Biztosító (auditora) talál–e olyan hibát, melyre rámutatva, azt mondhatja, hogy az ügyletet kivonja a biztosítási fedezet alól.
A Bankosok foggal-körömmel védik az ügyletet, érvelve azzal, hogy az adott időszakban érvényes szabályoknak megfelelt az ügylet.
A következőkben Berne tranzakció elemzési elméletét felhasználom arra, hogy a vonatkozó esetet szociál-pszichológiai tükörben is megvilágíthatóvá tegyem.
Tézis: Nézzük: tudsz-e olyan megoldást mutatni, amelybe beleköthetek!. / Meg tudnád-e védeni Bíróság előtt is az érveidet, a vádjaidat?/
Célzat: Önmegnyugtatás (egyik oldalon) /bebizonyítani (a másikon), hogy csak ezt teheti, és ezt fogadja is el./
Szerepek: Banki jóváhagyók, biztosítói auditorok,
Példák a hétköznapokból:
1. Igen megtenném, de most nem tudom elvégezni a házimunkát, mert rossz porszívó.
2. A gyámolatlan feleség: Hogyan viselkedjem a férjem főnökével?
Paradigma:
társadalmi: Felnőtt: Mit csinálsz akkor, ha megtámadlak?
Felnőtt: Miért nem tudod magad megvédeni?
Felnőtt: Igen, de akkor is hibáztak!
pszichológiai: Szülő: Hálássá tehetlek a segítségemért./ segítelek megoldani a problémádat /
Gyerek: Lássuk, próbáld meg!
Lépések: 1. Probléma –megoldás: Valakinek felelősnek kell lennie!
2. Ellenvetés –megoldás: Védhető –e az álláspont?
3. Ellenvetés –meghiúsulás: Lássuk az ellenérveket, az álláspontod gyenge pontjait!
Előnyök:
- Belső pszichológiai előny – önmegnyugtatás, megteremtődik a résztvevők belső egyensúlya
- Külső pszichológiai előny – nem került sor a behódolásra sem, mert az ellenérvek meggyőzőek voltak.
- Belső társadalmi előny- Miért nem felelősek a részvevő bankalkalmazottak? – így szól bizalmas körben játszott játszma jellegzetes mondata
- Külső társadalmi előny –Hát igen, de valaki mégiscsak hülye bankos volt! hangzik a származék játszmának vagy időtöltésnek a kulcsmondata, amelyet a baráti körben játszanak, vagyis a nyilvános megjelenítése az adott játszmának
- Biológiai előny – racionális megvitatás: Hát ez a problémát jól körbejártuk, megoldottuk! ezzel jelezni próbáljuk, milyen elégtételt nyújt a játszma az érintett feleknek
- Egzisztenciális előny – mindenki uralkodni akar rajtam szól a tipikus megállapítás, milyen beállítottságból játsszák a játszmát.
De térjünk vissza a kiindulóponthoz: a rejtett jelleghez. A résztvevők évek óta, öntudatlanul játszák a rájuk rót szerepet.
Berne szerint a konfliktus a keresztezett válaszok esetén keletkezik ( pl: ha a felnőtt szerepre szülőivel válaszolunk). Ő szerinte egyébként az automómia elérése a cél.
S mi van akkor, ha a szereplők (vagy legalábbis egyik fél) rádöbbennek játszmájuknak tarthatatlanságára, játszmát változtatnak. A játszmaváltoztatás önmagában nem cél, hiszen a rejtett jelleg megmarad. Ha a rejtett jelleg felismerésre kerül a felek által, akkor már szerepről beszélhetünk.
A szerep esetében a résztvevő tudja, hogy játszik, a játszma esetében ez önmaga előtt is titokban marad.
A szerepelmélet szerint néhány szereptipológiát mutatok be a részvevők szerepeinek megismertetésre
Az egyéni, funkcionális, racionális, gazdasági szervezetben értelmezhető szerepek a következők lehetnek:
1. kezdeményezés: elindítás, holtponton való átsegítés,….
2. Információkérés: tények adatok gyűjtése
3. Információadás: az adatok és összefüggések felismertetése
4. Kritikai tisztázás: a helyzet és elképzelések világossá tétele és ellenőrzése / javaslatok kategorizálása, homályok eloszlatása , ellentmondások feltárása, alternatívák megfogalmazása /
5. Összegzés: a felmerült javaslatok, megoldásmódok ötletek összehangolása, döntésre előkészítés
Térjünk vissza banki–biztosítói példánkhoz:
Mi történik akkor, ha a bankosok rádöbbennek arra, hogy a játszmájuk végeredményben veszteséget okoz? Eddig mindenki előtt tiszta volt a képlet.. Most azonban ez megváltozik. Emlékezzünk a játszma másik jellemzőjére: a nyereségre…, ami itt egyszerűen eltűnt. Ezt felismerve: a fedezetben tartásért való küzdelem értelmét veszíti. A biztosító sokkal kevesebbet fizet majd később, mintha most akár veszteséggel értékesítik is fedezetet. Nem éri meg a biztosítás, nem éri meg a biztosítási fedezetben tartás.
Lehet –e valós szerep, – mert az már az -, hogy a feladjuk a védelmi állásunkat. És ebben a pillanatban a játszma már bank és bankalkalmazott között folyik. A bankosok módosítják a játszmát , immár a bank felé fordítva, továbbra is védik az állás(pontj)aikat, hiszen nem mondhatják: ezentúl szabad a gazda!
A játszma tehát elfordul, akkor lesz kisebb a veszteség, ha Bank elveszíti a játszmát a Biztosítóval szemben.
Lehet- e erről beszélni bankon belül? Elvileg igen, hiszen a nyereség / veszteség pontosan kimutatható, valójában nem: hiszen nem lehet az alkalmazottat arra utasítani, hogy ne tégy semmit, akkor veszítünk a legkevesebbet …
Az olvasó számára mindenképen fontos tanulság az is, hogy mindig meg kell különböztetni a szereplők között, a bankot, mint önálló entitást, a bankalkalmazottakat.
Feltétlenül meg kell különböztetnünk a bankot, és a résztvevő, érintett alkalmazottakat, mivel önálló beállítódásokkal, és várakozásokkal rendelkeznek. Nem mosható egybe az ö motivációjuk.
Nagy hiba, hogy (az ügyfelek) sokszor azonosítják (egyenlőség jelet tesznek közöttük.) az elkülönült, két szemben álló szereplőt. Így nem is tudják helyesen értelmezni, és megoldani a helyzetüket.
