Többek között ide sorolható minden olyan reklámozási mód, ami nem reklámfelületeken jelenik meg. A reklámozásban az 1990-es évektől kibontakozó irányzat a gerillamarketing: újszerű, legtöbbször meghökkentő módszereket használ az üzenetei célba juttatására. Erre fő eszközei a humor (morbid, abszurd, naturális stb.), az ötletesség, illetve az esztétikum.
Magyarországon még mindig kevésbé alkalmazott, tőlünk nyugatabbra azonban már elterjedt, a nem tradicionális marketing megoldásokat összefoglaló kifejezést széles körben először Jay Conrad Levison alkalmazta „Gerrilla Marketing” című könyvében, mely 1984-ben jelent meg. Levinson definíciója szerint a gerillamarketing kifejezés alacsony költségvetésű, nem konvencionális marketing-tevékenységet (leginkább promóciót) jelent.
Módszerei
A terület szakértői négy, nagyjából jól elkülöníthető szegmensről beszélnek, ezek
- a word of mouth („szóbeszéd”) vagy buzz;
- ambient, amely az egyedi, nem tradicionális reklám
- a viral, vagy vírusmarketing;
- és az „astroturf(ing)” avagy pszeudo-fogyasztói csoportok létrehozása.
A célcsoportra fókuszálva, a fogyasztók nagyobb csoportjait az ő közvetítésükkel éri el, a szóbeszéd és az elektronikus kommunikációs csatornák – ld. internet – felhasználásával. Sikere nagyban függ stimuláló, meglepő vagy szórakoztató üzeneteitől. Módszereinek köszönhetően jóval olcsóbb lehet a hagyományos marketingnél, és az úgynevezett „reklámkerülők” tábora is hatékonyan elérhető vele. E műfaj ellenzői szerint a gerillamarketing lényege a provokatív figyelemfelkeltés, ezt a célt pedig gyakran csak normaszegéssel sikerül elérni.
A bizarr reklámokban érintett vállalatok nem egyszer igyekeznek elhitetni, hogy a filmek szándékaik ellenére készültek. A milliós költségvetéssel készült reklámok gyakran arról árulkodnak, hogy megtervezett hagyományos üzeneteiket vírusmarketing útján terjesztik. Jól ismert gyakorlat például kiadók körében, hogy függetlennek látszó kommentárokat, kritikákat írnak saját kiadásaikról. Mások a tömegkommunikációban valamilyen okból bemutathatatlan hirdetéseiket teszik fel a világhálóra vírusmarketingnek álcázva.
Érdekes adat, amit amerikai felmérések igazolnak: egy átlagos ember naponta körülbelül 3000 hirdetéssel találkozik, beleszámítva a televíziót, rádiót, internetet, illetve az utazásai során, az utcán felbukkanó reklámokat. Nem csoda, hogy ekkora terhelés mellett a fogyasztó immunissá válik a reklámokra, ami azt jelenti, hogy az ilyen jellegű kommunikációk 98%-át figyelmen kívül hagyja.
Az úgynevezett „vidra-effektusként” ismert jelenség szerint az emberek tudatosan és tudat alatt is védekeznek a reklámok ellen, a vízi állathoz hasonlóan „bezárják a fülüket”. A fogyasztó számára sokszor már-már őrületes reklámzaj miatt a reklámozóknak egyre nehezebb dolguk van, hogy kitűnjenek a tömegből. Próbálják eljuttatni üzenetüket a fogyasztóhoz, aki azt nemcsak, hogy nem veszi észre, de még védekezik is ellene.
Emiatt a marketingben újabb és újabb módszereket kell kidolgozni, hogy egy-egy
terméket vagy szolgáltatást sikerrel lehessen megismertetni, végső soron megvásároltatni a
fogyasztókkal. Ez hívta tehát életre a marketing egyik új ágát, a gerillamarketinget. A hagyományos marketingkommunikációs megoldásokhoz képest a gerillamarketing minden esetben egy új, szokatlan, formabontó ötlethez nyúl. Nagy előnye továbbá, hogy a megbízó anonim maradhat, anélkül, hogy a kommunikációs célok sérülnének.
