Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is alacsony – 15%-os – a személyi jövedelemadó kulcsa. Ennek ellenére csak egyetlen hellyel maradunk le a dobogóról a legnagyobb adóterhelésű OECD országok versenyében, ha az egyedülálló munkavállalók adóterheit hasonlítjuk össze – hangsúlyozzák a LeitnerLeitner közép-európai fókuszú adótanácsadó cég szakértői.. Hazánk ugyanis a 4. legmagasabb adóteherrel sújtja az egyedülállókat, és minden igyekezett ellenére a családosokat terhelő adókat vizsgálva is a 9. legadóztatottabb ország vagyunk. Ráadásul még a családi kedvezmények okozta különbségek alapján sem sikerült bekerülnünk a leginkább családbarát országok közé.
Tállai András 2016. május 13-án az adótörvények vitáját megnyitó expozéjában az adócsomagról elmondta, hogy az család- és vállalkozásbarát, ösztönzi a növekedést, segíti a családok boldogulását, és szerepet vállal a munkahelyek megőrzésében és teremtésében is. Nos, ez valóban időszerű volna, hiszen mint cikkünkben bemutatjuk, nemzetközi összehasonlításban tavaly még ugyancsak le voltunk maradva.
Ugyanis a kedvezőtlen demográfiai változásoknak köszönhetően Európa-szerte családbarát adórendszer kialakítására törekszenek az államok. Elvi szinten Magyarországnak is ez a célja, de a gyakorlati megvalósítás eddig nem hozott jelentős javulást.
Hogy lehetséges ez, ha a személyi jövedelemadó köztudottan alacsony? Az ördög a munkabérek után fizetett járulékterhekben bújik meg. Leegyszerűsítve, a munkavállalók nettó fizetésének kétszeresét kell a munkavállalónak és a munkáltatónak összesen kifizetnie az adó- és járulékköltségekkel együtt. Másképp fogalmazva minden egyes bérként kifizetett forint esetében 3 forintnyi értéket kell megtermelnie az alkalmazottaknak, amelyből 2 forint megy el az adókra és TB-járulékokra.
Az OECD 2016. április 12-én hozta nyilvánosságra szokásos éves elemzését a bérek adó- és járulékterheire vonatkozóan, mely a 2015-ös adatok alapján – vagyis Magyarországot tekintve még a 16%-os adókulcs figyelembevételével készült. A jelentésben 34 OECD ország munkát terhelő költségeit hasonlították össze, beleértve a munkavállalók által fizetett személyi jövedelemadó és szociális hozzájárulási kötelezettségeket is, valamint a munkáltatók által fizetendő adókat és járulékokat. A családi adókedvezményeket szintén figyelembe veszik a számítások során.
Általánosan igaz, hogy a különböző családi kedvezményeknek köszönhetően a családok adóterhelése az OECD országok döntő többségében alacsonyabb, mint az egyedülálló gyermekteleneké.
Ez utóbbi csoportba tartozók adóterhei Belgiumban (55,3%), Ausztriában (49,5%), Németországban (49,4%) Magyarországon (49%), Olaszországban (49%) és Franciaországban (48,5%) voltak a legmagasabbak 2015-ben, míg Mexikóban (19,7%), Új-Zélandon (17,6%) és Chilében (7%) a legalacsonyabbak. Bár Magyarországon 2000 és 2015 között az átlagos adóteher 5,7 százalékponttal csökkent, azaz 54,7%-ról 49,0%-ra mérséklődött, miközben az OECD országok átlagos csökkenése csak 0,7% volt, az egyedülállók adóterheit vizsgálva még mindig a 4. legadóztatottabb országnak számítunk.
A kétgyermekes egy keresővel rendelkező családok esetében Franciaországban (40,5%), Belgiumban (40,4%), Olaszországban (39,9%) Finnországban (39,3%), Ausztriában (39%) és Görögországban (38,1%) voltak a legnagyobbak az adóterhek 2015-ben, míg Írországban (9,5%), Chilében (7%) és Új-Zélandon (4,9%) alakultak a legkedvezőbben. Magyarországon az adóteher 35,3%, mellyel a 9. a listán, vagyis egy helyet még rontottunk is a 2014-es 10. helyhez képest, ráadásul ez az érték sokkal rosszabb, mint a 26,7%-os OECD átlag. Az adatok alapján viszont pozitívum, hogy 2015-ben Magyarországon a családosok adóterhelése 13,7%-kal volt kedvezőbb az egyedülállókéhoz képest, mely adat jobb, mint az OECD 9,2%-os átlaga.
A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy bár Magyarországon is érvényesülnek a nemzetközi tendenciák, vagyis a családi adókedvezmény rendszerén keresztül az állam igyekszik a családokat kedvezőbb helyzetbe hozni, de az elmúlt évek átlagot meghaladó adócsökkentése ellenére hazánk még mindig a legkeményebben adóztató országok közé tartozik.
Ráadásul a munkavállalók és a munkáltatók terheit érzékenyen érintő cafetéria-juttatások felett e pillanatban is lebeg a pallos, hiszen még nem tudjuk, hogy mi maradhat a kedvezményes adózású elemekből. Hiszen erre a területre már eddig is a kedvezmények visszafogása volt jellemző, így az utóbbi időben már nem lehetett annyit megtakarítani a cafetéria-elemek költségein, hogy megérje a plusz adminisztráció.
