Az új Kormány gazdasági ( pénzügyi ) miniszter- jelöltje újabb háborút hirdetett meg : „az nem lehet, hogy sok százezer svájci frank lakáshitel-adóst az utcára kelljen tenni.” Ezzel hallgatólagosan egy másik támadás is indult ( folytatódott) az MNB vezetése ellen, kik a felelősök a svájci frank hitelezésért. Közben persze a hitelnyújtó bankok is fenyegetést kaptak: „sokba fog ez nektek kerülni.”
Tényleg: ki is a felelős ezért?
Ezt a kérdést a 2009-es (azóta) folytatódó válság kapcsán már feltettük. Azóta nincs válasz. Kétségtelen tény, hogy a „közgazdász szakma(?)” felelős lehet ezért. Tulajdonképpen mindannyian megbuktunk mikroökonómiából.
Ami iránt nagy / növekvő a kereslet és a kínálat nem bővíthető rugalmasan, annak az ára várhatóan emelkedni fog. Ez alaptétel. Ugyan józan szakmai ésszel senki nem várhatta , hogy a svájci frank hitelezés Magyarországon korlátlanul és büntetlenül folytatható.
A szakmai közvélemény, a politikai hatalom és az ellenzék is hallgatott, és élvezte mindenki, hogy a hazai pénz ellen folyik a latens spekuláció.
Hosszabb ideig azt hittem, legalább a MNB Monetáris Tanácsa felelőssé tehető, de nem, hiszen e tisztes testület csak a kamatpolitikáért felelős. A direkt pénzpolitikai eszközök alkalmazása (hitelkvóta) pedig nem az ő érdekeltségi körükbe tartozik.
A hitelfelvevőket persze figyelmeztettük, hogy van árfolyamkockázat. De nem igen vették komolyan.
A régi kormány általános felelőssége felvethető, de valakinek jeleznie kellett volna számára. MNB nem, szakma nem, az ellenzék csendben ….
De ki beszél a múltról? Az igazi kérdés az: vajon most előrelátóbbak vagyunk?
A szomorú az, hogy NEM!
A magyar gazdasági „közvélekedés” mai alapkérdése az: keresd az olc(s)ót…!
Ennek folyománya a hitelezésben, hogy akkor szólalnak fel például a frank hitelezés ellen és a forint átváltás mellett, amikor a forint viszonylagosan értékvesztett.
Érdekes tény, hogy 2008. szeptemberében, amikor 150 HUF volt 1CHF, az ország egy havi CHF lakás hitelfolyósítása 1 Milliárd svájci frank volt. Ebben az időszakban a forint relatíve a legértékesebb volt, akár tíz év átlagában is 1 HUF = 0,0068 CHF .
A pénzügyi szféra akkor próbálta felszólítani a lakosságot forint átváltásra, amikor az legértéktelenebb volt, 2009. első negyedévében 1CHF = 215HUF így 1HUF= 0,0046CHF.
S most is – amint jeleztük –megszólaltak a sziréni hangok: váltsatok át!
Más kérdés az érvelés, hogy a svájci frank kamatszintje és a forint / frank kamatkülönbözete miatt még mindig megéri frankban eladósodni.
Itt jön az a kérdés, miért kell állandóan hazai (korszerűen: nemzeti) értékeink –így a forint- ellen spekulálni?
Jó lehet így cselekedni, de akkor miért kell megmenteni? Mikor lehet megtanulni saját tetteinkért a felelősséget, ha ez országban az állam mindig kisegít.
Mi van azokkal a lúzerekkel, akik kitartottak a forint hitel mellett?
Tudjuk, most (is) ők isszák meg ennek a levét. Fizették a magasabb kamatszínvonalat, s most fizetik (majd) a megsegítés terhét is.
Jó lenne elérni, hogy az értékes legyen a cél és nem az olcsó, s vegyük már észre, mikor- mire buzdítanak felkent váteszeink, partnereink és üzletfeleink.
S felelősséget pedig vállalja az, aki arra kötelezettséget vállalt. E helyt az adósok.
