Milyen eredményeket értek el a gazdák az agráriumban 2011-ben? Milyen alapokat raktak le a 2012. esztendő indításához, a termelés, gazdálkodás eredményes folytatásához?
– Az agrártermelésnek sajátos helyzete volt ebben az évben a megyében. Tudjuk, hogy talajaink nagyon heterogének, ezért a 2010-s év az időjárási viszonyai különösen kedvezőtlenül befolyásolták a 2011-s évet. Kezdődött tavasszal, a mintegy l20 000 hektáros, átnedvesedett, vizenyős, művelésre alkalmatlan terület látványával. Ebből 4o ezer hektár teljesen belvizes, sima víztükrű, inkább halászatra alkalmas terület maradt, aminek a termelésből való kiesésével kellett számolnunk az idei évre.
– Folytatódott a május 6-án bekövetkezett nagyon erős lehűléssel, ami mint egy l0 milliárdos terméskiesést jelentett, mint fagykár, elsősorban a gyümölcsösökben. A korai esős periódus viszont kedvezőbb helyzetet teremtett, mivel a talaj hosszú ideig meg tudta őrizni a csapadékot a tavaszi kultúrák számára.
– A szántóföldi növénytermesztésben 6,2 t/ha termés, valamint a kalászosoknál 4,2 t/ha termésátlag realizálódott, és ez kompenzálta a gazdálkodók számára azt a jövedelem kiesését, amit a fent említett időjárási viszonyok egyéb kultúrákban okoztak. Az árbevételük megalapozhatja a jövő év gazdálkodását.
Mi lehet a jövőkép? Merre tovább agrárium?
– Ezt a kérdéskört csak egy másik közéletiséget szolgáló fogalommal, a vidékfejlesztéssel kapcsoltan kell kezelni. A vidék település szerkezete, kultúrája, lakosságmegtartó képessége csak a munkahelyteremtéssel együtt értelmezhető. A jövőben olyan kultúrákat kell termelni, amik beillenek a struktúrába, amik szolgálják a családi gazdaságok munkahelyteremtését, biztosítják az önellátást, de juttatnak a városoknak is belőle.
– Ennek tárgyalásakor kicsit vissza kell menni a tradíciókhoz, Vizsgáljuk meg, hogy mit termeltek 150-25o évvel ezelőtt. A Nyírség aranya az alma volt. Követte őt a zöldség-gyümölcstermesztés. Csak kis területen folyt a szántóföldi növénytermesztés. Ez így is volt jó. Elég volt belőle annyi, amennyi a jószágnak kellett, kukoricából, burgonyából, árpából, zabból, lucernából, répából, napraforgóból. Természetesen ezek élelmiszer alapanyagok is voltak, feldolgozás révén ellátták a konyhákat is.
– Valamikor a hetvenes években modell- szerűen elindult az iparszerű termesztés szemlélet és érzelem világa. Nagyot akartunk alkotni. A nem figyeltünk az önköltség alakulására. Az volt a lényeg, hogy a föld teremjen, büszkeségünkre. Így jutottunk el az értelmetlen termelési költségek emelkedéséhez. A legjobb példa erre a permetezés gyakoriságához kötött premizálás volt a közös gazdaságokban. Itt kezdtük elrontani. Halmozódtak a gyomok biológiai tartalékai, szelektálódtak a szokásos dózisú mérgekhez a kártevők. A túladagolt műtrágya, növényvédőszer fokozatosan megölte a talajéletet.
– A háztáji gazdaságokban szépen termett a gyümölcs, nőtt a jószág, volt frissen fejt tej, nem volt üres az éléskamra. Most a nyomát nem látjuk a rakamazi gulyának, kondának, kapirgáló tyúkoknak, gágogó libáknak, kacsáknak. Nincs friss tojás, nincs szilva, dió, körte, szőlő. A jövő tehát az, hogy a mai17 ezer tehénállományt 25 ezer darabra kell feltornázni. Ehhez hozzá kell tenni a felvásárló piacot, a feldolgozást. Újra kell építeni az egész vertikumot.
– Ez nem más, mint a filozófiai értelemben modellként alkalmazható struktúra és funkció egysége. A mezőgazdaság struktúráját az ökológiai viszonyokhoz kell igazítani mozaikszerűen. Olyan kultúrákat kell termelni, amelyek munkát adnak, biztonsággal teremnek, s munkához juttatja a vidéken élőket.
– A megtermelt árut el kell tudni adni. Ehhez kereskedő házakat kell létrehozni és működtetni. De nem a hagyományos beidegződés alapján, hanem az új piaci kihívásoknak megfelelően. Vigyázni a minőségre és olyan kiszerelést kell biztosítani, ami tetszetős, sugallja a minőséget.
A partnerséget hosszú távra, a megbízhatóságra és korrektségre alapozva kell kiépíteni.
Felvetődik a kérdés, hogy lehet-e a régióban ökotermékeket termelni?
– Tudjuk, hogy ez idő és munkaigényes. A vegyszermentes élelmiszer alapanyag hozzásegít bennünket a betegség megelőzéséhez, melynek a gyógyítása milliárdokat emészt fel a népgazdaságtól. Inkább munkabérre kell a pénzt kifizetni, mint a gyógyszerekre.
Szükség lenne az ország ebben a régiójában egy ökocentrumra. Ez biztosítaná a szemlélet váltását a gazdák és vásárlók körében. Biztosítana szaporító anyagot, termesztés és tenyésztés technológiát, felvásárolná a felesleget, biztosítva ezzel a termelői kedvet. Előkészítené a logisztikai feladatokat, szolgáltatna gépeket. Megoldaná a vidék szakmai kultúrájának emelését az interaktív kapcsolatok révén. Lehetőség nyílna határon túli kapcsolatok életszerűvé tételére. Segítené a feldolgozást és raktározást. Közösségben, közösség általi boldogulást szabadon választva és alulról építkezve.
Megköszönöm az olvasók nevében, hogy ha csak egy pillanatra is, de részesei lehettünk a megye agrárium – és vidékfejlesztés stratégiájának. Azonosulhattunk a nyomasztó gondokkal és együtt örülhettünk az idei év rossznak nem könyvelhető eredményeivel.
– A mi akaratunk kevés. Meg tudásunk is elenyésző. Szeretetünk, hitünk, az Égiek hatalma, amik a környezetünkre, körülményeinkre hatnak. Ezek függvényében, hogy megélhetésünk, hogy boldogulásunk biztosított legyen a jövőben, vezéreljen minket a hit, remény, szeretet. A remény és a bizonyosság. Ezek legyenek motorjai a tenni akarásunknak. A következő esztendő lehet, hogy még szerényebb lesz. Kevesebb támogatást ad az európai közösség, de az azt követő évek merészebb tervekre is feljogosíthatnak. Teremtsük meg a generációk közti felelősségvállalást a gyerekeinkért, unokainkért, a családért, a nemzetért, a kárpát medencéért. Hisz a világon a mi hazánk a legcsodálatosabb adottságú és geográfiai potenciálú földtani egység. Nincs még egy olyan ország a világon, amelyik önmagát karolja körbe! Lehetünk kicsik, de a hitünk határtalan. A miénk az a nép, amelyik ha áldozatok árán is, de élni akar. Kijutott már a Nyírségnek is a megpróbáltatásokból. Ezek viszont erősítik a lelkeket. Amikor szép jövőt kívánok advent és karácsony harmóniájával, hiszem az Új Esztendő éltető erejét, rügypattantó tavaszát, szárba szökkenő nyarát, gyümölcsérlelő őszét és a hólepte táj békéjét. Legyen benne részünk.
Kívánom, hogy a jövő év se legyen szerényebb az ideinél, Isten Áldásával.
Nyíregyháza, 2011, december. 05.
Wachal Kálmán
igazgató
