I rész
Készítette: Wachal Kálmán
agrármérnök
Bevezetés
Szabolcs-Szatmár- Bereg megye évszázados hagyományának megfelelően, a mezőgazdaság, az állattartás, gyümölcs és zöldség termelésére épült.
A táj sajátos adottságainál fogva, nem alakultak ki, több száz hektáros birtoktestek. A művelhető területek jellemzően szélfogó fasorokkal tagoltak, a talaj genetikai sokszínűsége (futóhomoktól öntéstalajokig) rányomja bélyegét a termelés szerkezetére és az ebből fakadó jövedelmezőségre.
A szántóterület átlagos aranykorona értéke, 15,5 Ak., a talaj kémhatása- a gyenge pufferkapacitásnak következményeképp- 3,4-5,6 pH között változik.
Évi csapadék mennyiség, 550-700 mm. Napsütéses órák száma 100 év átlagában 2280 óra/év. Humusz tartalom 1% alatt.
Domborzati viszonyok; a síkot enyhe ívű dombok váltják, helyenként mély fekvésű pangó vizes foltokkal.
Ezek az adatok is azt támasztják alá, hogy leszűkül azon növényfajok köre, melyek a megyére jellemző adottságok mellett termeszthetők. Eleink évszázadokkal ezelőtt felismerték, hogy nem minden növény érzi jól magát ebben a közegben.
Az 1960-70-es években a legelők és kaszálók, a művelhető területnek 20-25%-át adták, ma már alig 10% felett vannak, de annak is csak cca. 5%-a kerül hasznosításra, a kérődző állatok nagymértékű csökkenése miatt.
Az 1980-as évek elején nagy lendületet kapott az új szemléletű intenzív gyepgazdálkodási program, melynek keretén belül számos tehenészeti telep és juhászat, minőségi takarmányt tudott előállítani. Sajnálatosan, a rendszerváltással ezek a komplett technológiát is magába foglaló programok rendre elhaltak.
Örvendetes viszont, hogy a gyümölcstermesztés, továbbra is vezető szerepet tölt be, a megye agrártermelésében. 1960-1990 közötti időszakban az országosan megtermelt almatermés 55-60 %- a megyéből került ki.
1990-ben elindult kárpótlás és privatizációt követően, ma már a mezőgazdaságot kétpólusú termelés jellemzi, ahol jelen van a nagyüzem és a törpe gazdaság is. Ez utóbbi a versenyt nem tudja felvenni a nagyüzemekkel, hiszen a gabona és ipari növények termesztése és jövedelmezősége nem lehet rentábilis 10-20 hektáros felületen.
Az uniós tagságunkkal a kétpólusú mezőgazdaság helyzete még jobban kiéleződött a hazai közegben.
Az unió Közös Agrárpolitikájának célkitűzése, a mennyiségi termelés degressziója, ugyanakkor a kis és közepes gazdaságok, fenntarthatóságát, és a vidék fennmaradását helyezi előtérbe, elkerülve a túltermelésből fakadó válság kialakulását.
Az Agenda 2000 reformcsomagjában megfogalmazódott a mezőgazdaság új multifunkcionális modellje, ahol a cél, a környezetkímélő sokszínű gazdálkodási forma, a vidék tájjellegének megőrzése és a közösségek erősítése.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye éghajlata és talajadottsága, termelési szerkezete, jól beleilleszthető a Közös Agrárpolitika rendszerébe.
Ahhoz, hogy e tendenciák megvalósuljanak, határozott politikai és kormányzati akaratra van szükség, egy olyan vidék és parasztságot támogató szemléletre, mely garanciákat és lehetőséget biztosít, mind a termelés, mind a kereskedelem területén.
Új irány a megye mezőgazdaságában.
A magyar mezőgazdaság rendszerének új alapokra helyezése elkerülhetetlen, mivel a jelenlegi állapot fenntartása a magyar gazdaságra nézve sem kedvező.
Az uniós elvárások meglehetősen szűk mozgásteret biztosítanak az agráriumnak, azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy szűk ösvényen is meg lehet keresni a kedvezőbb irányt, úgy hogy a Közös Agrárpolitikával összhangban legyenek az ágazati intézkedések.
Megtapasztaltuk Brüsszel szigorát, érezzük a nagyhatalmak gazdasági erőfölényét.
Az új irány, az utóbbi nyolc év hibás gazdaságpolitikájához képest más szemszögből közelíti meg a hazai agrárrendszert. Olyan megoldásokra mutat rá, amely minden szakember előtt ismert. 1998-2002 közötti kormányzás időszakában elindult egyfajta gazdacentrikus fejlesztési irány.
Sajnálatos, hogy a mezőgazdaság a rendszerváltás óta, nem kapta meg a megillető rangját, elismerését és fontosságát.
Pedig tudomásul kell venni, hogy országunk agrár ország. Az itt előállított mezőgazdasági termékek, nyersen vagy feldogozva, a világ minden piacán megállják helyüket.
Elsődlegesen meg kell fogalmaznunk, mi a mezőgazdaságunk célja és érdeke?
Célja; a vidék fennmaradása, egészséges fejlődése, melyben minden szereplő megtalálja helyét és munkájához nélkülözhetetlen feltételeket.
Az érdeke: – nevezzük agrárérdeknek – már megfogalmaz követelményeket, jogos igényeket és elvárásokat, a fennmaradás és termelés zavartalan biztosítása érdekében.
Az agrárérdek kétirányú:
– országos agrárérdek
– egyéni, termelői érdek
A két érdek sajnos nem minden esetben harmonizál, holott igen szoros egymásra utaltság kell, hogy jellemezze.
Az országos agrárérdek, működőképes mezőgazdasággal rendelkező kis és közepes vállalkozásokra, termelőkre alapozott élelmiszer ellátás. A belföldi igények és szükségletek teljes körű kielégítése, s a felesleges készletek unión belüli, vagy harmadik országba történő értékesítése. Az ehhez szükséges termelői, feldolgozói, kereskedelmi kör, rendelkezésre álljon.
Az egyéni agrárérdek, a vidéken élő termelői egységek életkörülményeit és igényét kielégítő rentábilis élelmiszertermelés. A termelők feladata az országos agrárérdek „kiszolgálása”, úgy hogy gazdaságuk hosszútávon biztonságos, kiszámítható és fenntartható legyen.
Magyarországon sok éve nincs jól értelmezett országos agárérdek, csak uniós érdek, mely önmagában nem lehet nemzetünk egészséges fejlődésének iránya. Sajnos a jelenlegi miliőben az egyéni agrárérdek nem tud kellő pressziót gyakorolni az országos agárérdekre.
Rendszerváltás óta nem tudott kiépülni a mezőgazdaság és kapcsolódó ágazatinak szakmai önvédelmi rendszere. Ami volt, azt is igyekezett a korábbi hatalom ellehetetleníteni.
Ma még a föld szabadpiaci mozgására moratórium van, de feloldásával, azonnal elkezdődhet a tulajdonosi átrendeződés, melyre a forgatókönyv bizonyára már elkészült. A kétpólusú mezőgazdaságból, egypólusú lesz, hiszen a kis termelői körök teljes egészében meg fognak semmisülni, rá lesznek utalva, esetenként kényszerítő eszközökkel is, földjeik értékesítésére, hiszen a nagybirtokosok szubvenciójával, tőke erejével és termelési színvonalával tartósan nem tudják
felvenni a versenyt. A teljesen kiszolgáltatott paraszti réteg így válhat földönfutó hontalan napszámossá.
Nem hihetjük, hogy az ország agrárérdeke – akár szociális oldalról is megközelítve – ezt kívánja.
A föld a mezőgazdasági termelés eszköze. Idegen kézbe adása, olcsó és gyorsan fogyó forintokért, a nemzet „halálához” vezet.
A föld termelőeszköz, egyben a haza fogalmának megtestesítője, kiárusításával önként mondanánk le, ezer éves hazánkról.
Ezért az országos agrárérdek szereplőinek küldetése, hogy védelmezze a termelői egységeket, életbe tartsa annak sok évszázadon keresztül manifesztálódott hagyományait az utókor számára.
A rendszerváltás óta az agrárgazdaságban megszámlálhatatlan hibákat követtek el a kormányok.
Az igazi problémák gyökere visszavezethetőek oda, amikor az uniós előtárgyalásokon „szakértőink” olyan paktumot kötöttek, amely hosszú évekre meghatározta a mezőgazdaságunk színvonalának hanyatlását. Igaz, az unió Közös Agárpolitikájának 2003-ban megfogalmazott reformja ad némi lehetőséget az elkövetett hibák kiigazítására, de ennek az elmúlt években, eredményei nincsenek.
A jelenlegi kormány, új agrárpolitikájának, az országos agrárérdek irányába kell mutatni, ráépülve az Unió Közös Agrárpolitikájára.
A romok eltakarítását követően, olyan szervezeti struktúra kiépítése szükséges, amely nem hatalmi pozícióból tart fenn kapcsolatot a gazdálkodói körökkel, hanem szolgálja a törpe és nagy gazdaságok érdekeit, fejlődését.
Elsődleges és egyben legfontosabb feladat, hogy vissza kell adni a parasztság hitét és a jelenlegi kormányba vetett bizalmát. Rá kell ébreszteni a parasztságot, hogy munkájukkal a társadalom és helyi közösségek fejlődését
szolgálják, s egyben a gazdaság motorjai. Éreztetni kell, hogy tevékenységükkel fontos láncszemei a magyar gazdaságnak.
A megyei agrárvezetés filozófiája: „Magyar Gazda Magyar Jövő”
A kormánynak és szakminisztériumának jelentős változtatások mentén kell az agráriumot újjáépíteni. A központi irányítás a megyei intézményein keresztül, a mezőgazdasági termelés szerkezetét, termékpályáit és kiszolgáló rendszereit úgy alakítsa, hogy azok megfeleljenek az országos és egyéni agrárérdekeknek.
Az alábbiakban, irányt mutató, teljesség igényét nélkülöző, ám a fejlődés ésszerű struktúrájának legfontosabb szempontjai kerültek összefoglalásra, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye igényén és elvárásán keresztül. De vélhetően más megyék érdekeit is szolgálja eme összefoglaló első része.
Új vezetési irány:
1.) Az MVH központ teljes körű átszervezése, a régiós központok megerősítése. A megyei központokban elfogadott pályázatok az MVH Budapesti Központ részéről ne legyenek felülbírálhatók és módosíthatók, hiszen az itt élő gazdák gondjait, törekvéseit a helyi döntéshozók ismerik.
2.) Az agrártárcához tartozó szakigazgatási szervezetek önálló jog és hatáskörét ki kell szélesíteni, különös tekintettel az élelmiszerellenőrzés és növényegészségügy fontosságára.
Nagyobb szerepet kell vállalni a hivataloknak a megye mezőgazdasági struktúrájának kialakításában. Folyamatos szakmai párbeszédre van szükség a termelői réteg és a Kormányhivatal között, hiszen az információ és a tudás átadásának ez az egyetlen módja. A hatalmi arrogancia, amely az utóbbi időben jellemezte a hivatalok tevékenységét, rossz irányba terelte a kapcsolatrendszert.
3.) Az új szervezeti struktúra egyik fontos eleme, a falugazdász hálózat újjászervezése. Az apparátus létjogosultságát még korábban is sokan bírálták, amivel nem lehet egyetérteni, hiszen az irányító hatalom és a gazdálkodói szféra közötti információ áramlásának hordozói a falugazdászok.
4.) A Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságának tevékenysége, terjedjen ki, az egyes megyék sajátos gazdálkodási körülményeihez igazodó termelési struktúra kialakítására.
Az FM. Minisztériummal egyeztetve, minden megye dolgozza ki talajadottságának figyelembevételével, tájba illő, és a hagyományokat megőrző,
termelési szerkezetét, annak támogatási hátterének biztosításával, oly módon, hogy az ország tájjellegű termőterületein termelt növények differenciáltan
kiemelkedő földalapú támogatásban részesüljenek. Így lehet életképessé és jövedelmezővé tenni a „megfelelő talajra megfelelő növény” szemléletre alapozott gazdálkodást.
5.) A szakminisztériumnak és megyei szervezeteinek, támogatni és elő kell segíteni a mezőgazdasági termékek feldolgozását szolgáló kis és nagyüzemek újraindítását. A hazai és a megyékben előállított agrártermékek prioritást élvezzenek akár az unióból, vagy unión kívülről érkező termékekkel szemben.
6.) A mezőgazdasági termékek piacra helyezése, egyik sarkalatos kérdés. Nincs kiépített szervezet, érdekcsoport, amely terv szinten felméri a régióban, vagy megyén belül az előállított és feldolgozott termék nagyságrendjét és a fogyasztói
szükségletet. Nagyon hiányzik az országos, bel és külkereskedelmi apparátus. A gazdálkodóink zöme, szerződések nélkül at-hok folytat termelést. Ezek a gazdaságok a hazai és világpiaci mozgás ismerete nélkül teljesen ki vannak szolgáltatva a kereskedői önkénynek. amely rálát a piac mozgására, koordinálja az igényekhez igazodó termelést és feldolgozást.
Meg kell teremteni a hazai élelmiszerek értékesítésének kereskedelmi hálózatát. Versenyképessé kell tenni a jelenlegi multinacionális egységek kínálatával, a magyar termékeket.
7./ Ma még idealizált gondolatnak tűnik, de a magyar mezőgazdaság akkor lehet konszolidált, és ez által fejlődőképes, ha a nagy és törpe gazdaságok megtalálják a helyüket, és nem riválisak, hanem egymásra utalt társak a termelésben. Az elmúlt időszakban sok közép és kis gazdaság kivérzett forráshiány miatt, de az újrakezdés lehetősége sokuk számára még mindig fennállhat. A gazdaság fenntartása és fejlesztése sok vállalkozó számára szinte elérhetetlen, hiszen az ehhez szükséges tőke háttér nem áll rendelkezésre. A külföldi tulajdonú bankok financiális hozzáállása kívánni valókat hagy maga után. Már a kilencvenes évek végén felmerült egy agrárbarát állami bank létrehozása, amely nem csak a tőkeerős gazdaságokat, hanem az életerős kis családi vállalkozásokat is támogatta volna, de sajnálatosan egyéb körülmények miatt nem valósulhatott meg.
Szükség van tehát 100%-os állami tulajdonú bankra, ahol a magyar termelői érdekek az elsődlegesek. A gazdaság- ez alatt nem csak a mezőgazdaság értendő- fejlődésének záloga, egy állami érdekeltségű gazdabank életre hívása lehet.
8./ A kissé félresikerült agárprivatizáció eredményeképp, ma a magyar átlagos birtokméret európai viszonylatban is alacsony. E tény alapvetően meghatározza a termelés szerkezetét. Nem fogadható el az oly sokszor hangoztatott hibás nézet, hogy a kisbirtokok felszámolásra vannak ítélve.
A probléma a parasztság számára mégsem a birtokméret nagysága, hanem az osztatlan közös tulajdoni forma. Az átalakulás időszakában még elfogadható volt, azonban a privatizáció befejeztével, már terhet jelent. Megoldásra vár az
ilyen területek ésszerű megosztása és földhivatali bejegyzése, amelynek komoly anyagi vonzata van. E nélkül viszont, a gazdák közötti földforgalom, akadályoztatott, és bizonyos támogatásoktól elesnek a földhasználók.
9./ A termelést érintő struktúra,- bár helyi adottságok figyelembevételével alakítható ki- mégis kormányzati intézkedést igényel. Ebben a körben kell megemlíteni a növénytermesztés és állattartás egyensúlyát.
Az állatlétszám drasztikus csökkenése nem azért következett be, mert a termékek eladhatatlanok, hanem a piacot megzavarta a külföldi befektetők térhódítása, hiszen céljuk az volt, hogy monopolhelyzetet teremtsenek, kiszorítva a hazai előállítású termékeket a piacról.
A jelenlegi kormányzatnak mindent meg kell tenni azért, hogy az állatlétszám elérje a 80-as évek színvonalát. Természetesen ez egy hosszú folyamat, de már a kezdet kezdetén tudatosítani kell a termelőkkel a célokat, az ehhez szükséges feltételrendszer (feldolgozóipar, piac) hátterének biztosításával.
11./ Az alternatív energiahordozók mezőgazdaságot érintő szegmense, a zöldenergia termelése, hasznosítása. Ez uniós elvárás is, mivel a fosszilis energia részleges kiváltásának részét képezi a mezőgazdaságból származtatható energia felhasználása. A kezdeti lendület mintha megrekedt volna napjainkra, annak ellenére, hogy a tüzeléstechnikai, és egyéb technológiai háttér, ma már rendelkezésre áll. Ezen a területen is fel kell gyorsítani a folyamatokat, hiszen a gyenge adottságú talajok hasznosítása, hagyományos, vagy rövid vágásfordulójú erdőtelepítéssel jövedelmezővé tehető.
A szántóföldi növénytermesztésre alapozott, etanol és biodizel gyártásnak termő területi korlátai vannak, mindezek ellenére országos szinten foglalkozni kell a kérdéssel. Olyan megyékben lehet gazdaságos az ilyen típusú üzemek létesítése, ahol a kukorica, napraforgó, repce hozamai kiemelkedően magasak.
12./ Az ökogazdálkodás megyei szintű kidolgozása egyik sarkalatos kérdése az új iránynak. A mezőgazdasági területeink ilyen irányú hasznosítása számos lehetőséget nyújt a termelőinknek. Adottságaink kedvezőek az ökotermesztés tekintetében, hiszen talajaink „fertőzöttsége” az országos viszonyokhoz képest lényegesen mérsékeltebbek, mely adódik egyfelől a talajaink szerkezetéből, másfelől az utóbbi évek minimalizált kemikália felhasználásából.
A biotermesztés térhódítása a megyében még gyerekcipőben jár, hiszen a jelenlegi támogatási rendszer nem preferálja kellőképpen, azonban kézenfekvő, hogy az egyik igen markáns útja a kitörésnek az ökológiai termelés elterjesztése.
Az Új irány második részében az ésszerű struktúra váltás részleteivel fogok foglalkozni.
