Anti-közösségi oldal
A Path arra van kitalálva, hogy minél több információt osszunk meg magunkról az okostelefonunk segítségével. Viszont csak 150 barátunk lehet rajta.
2010 novemberében nagy csinnadrattával mutatták be az anti-közösségi oldalt, ami az addigi gyakorlattal ellentétben nem a kapcsolatok mennyiségére, hanem minőségére helyezi a hangsúlyt. Vagyis arra, hogy kiválogassuk a legfontosabb ismerőseinket, és csak velük lépjünk rajta kapcsolatba.
Az oldal azóta egyre népszerűbb, április végi információk szerint 9 millió regisztrált felhasználója van, de ez a szám akár hetente is jelentősen emelkedhet. A regisztráltaknak pedig mintegy fele használja rendszeresen az applikációt. Az ötlet valóban érdekes, már csak az a kérdés, hogy a kivitelezés is annyira jó-e. Míg más közösségi oldalakon az a cél, hogy minél több ismerőst szerezzünk, addig
a Path esetében 150-ben maximalizálták a barátok számát.
Arra számítanak, hogy a családtagjainkkal, barátainkkal és közeli rokonainkkal könnyebben és szívesebben osztunk meg információkat magunkról. Így, amikor az applikáció segítségével posztolni akarunk, nem kell arra figyelni, hogy kinek mit mondunk el, mert kvázi válogatás nélkül minden mehet az éterbe. Elvben tehát kevesebbet kell a személyes adatok védelmére figyeljünk, mint a Facebook esetében.
Az alapítók szerint minél több adatot közlünk magunkról, az annál jobb nekünk, mivel ezzel sikerül elmélyíteni, megerősíteni a kapcsolatot a barátainkkal. Ezért van az is, hogy az oldal csak okostelefon-alkalmazásként használható, hiszen az folyamatosan kéznél van, mindig tudunk róla posztolni. Ebből a szempontból itt különösen fontos a real time jelleg, mert mindig csak a legfrissebb, valós idejű információt oszthatjuk meg magunkról. Míg az elején az applikációt elsősorban még az iPhone tulajdonosoknak szánták, addig mára már elkészült az Android és Blackberry alkalmazás is.
A rendszer egyébként arra a tudományos elméletre van felépítve, amely szerint az emberi agy adottságaiból fakadóan, egyidejűleg maximum 150 ismerőssel vagyunk képesek kapcsolatot fenntartani. Robert Dunbar, az oxfordi egyetem evolúciós pszichológia professzorának elmélete alapján 5 nagyon közeli barátunk van, 20-30 emberrel tartjuk naponta a kapcsolatot, és egyidejűleg nagyjából 150 emberrel vagyunk képesek fenntartani a kapcsolatot, és velük szívesen is osztunk meg információkat magunkról.
A közösségi oldalakkal, információs technológiával foglalkozó média már az oldal bejelentése óta élénken érdeklődik az applikáció iránt, így egyáltalán nem meglepő, hogy hozzánk is nagyon hamar elért a híre, ha nem is használják még olyan sokan. Az újszerű megközelítés mellett az is lehet ennek az érdeklődésnek az oka, hogy az alapítói között van a Facebook egyik volt vezető munkatársa, a platformmenedzsmentért felelős Dave Morin, és a Napster, vagyis az első fájlcserélő létrehozója, Shawn Fanning is.
Tulajdonképpen az egész rendszer az okostelefonos megosztásra épül
– a webes oldalunkon csak nézegethetjük a bejegyzéseket – a mobillal készített fotót, videót esetleg szöveges üzenetet oszthatunk meg. Nem lehet például linkekkel elárasztani a barátainkat, csak olyan tartalommal, amit a telefonunkkal állítottunk elő. Így a tényleges, aktív tartalomszolgáltatáshoz nagyon sokat kell használni az oldalt, ami azzal jár együtt, hogy rengeteg adatot osztunk meg magunkról.
A See nevű funkcióval egyébként lehetőségünk van ellenőrizni, hogy ki nézte meg a posztunkat, ezzel is erősítve a kapcsolatot. Extra funkcióként pl. azt is megoszthatjuk, milyen zene szól épp a mobilunkon, de nem csak a címét és szerzőjét írja ki, hanem az ismerőseink valós időben bele is hallgathatnak a dalba. Emellett azt is megoszthatjuk, hogy milyen könyvet olvasunk, vagy milyen filmet nézünk épp. Szinte természetes módon minden képnél, videónál, szöveges üzenetnél vagy éppen filmezésnél megadható, hogy kivel, hol és mivel foglalkozunk. Sőt, akár a tervezett elalvásunk és ébredésünk idejét is megoszthatjuk, nehogy a barátaink felverjenek az álmunkból.
A dizájnja szép, a felépítése pedig könnyen megérthető annak,
aki valamennyire is otthonosan mozog az okostelefonok világában: már az első próbálkozásnál meg lehet érteni a logikáját. Csupán csak az ismerősök bejegyzései között nem tudtunk nézelődni, mivel nálunk még olyan kevesen használják, hogy jelentős mennyiségű tartalom egyelőre nincs rajta. Véleményünk szerint amúgy is ki kell alakulnia egy megosztó attitűdnek, hogy jól érezzük magunkat attól, hogy ismét közzétettünk, megoszthatunk magunkról valamit.
A Path nagyon jól van kitalálva és kivitelezve,
gyakorlatilag minden a rendkívül részletes információgyűjtésre optimalizált, amelyet egy nagyon okosan felépített marketinggel próbálnak eladni. Igaz, hogy közelebb kerülhetünk ezzel az ismerőseinkhez, de csak ha rendszeresen használjuk, ami viszont azzal is együtt jár, hogy rengeteg személyes információt osztunk meg magunkról. Bár a Path nálunk még kevésbé elterjedt, de már minden adott ahhoz, hogy – bár eredetileg teljesen anti-facebookként indult -, az okostelefonosok közösségi oldala, Facebookja legyen. Kellően szép és trendi hozzá, jók az alkalmazásai, illetve az örökösen pletykálkodó kíváncsiságunkat is kielégíti.
Annak ellenére, hogy pont az ellenkezőjével nyomulnak, mindenképp érdemes a Path esetében is figyelni az adatvédelmi beállításokra. Már előfordult, hogy az iPhone-os applikáció engedély nélkül feltöltötte a Path szervereire a használóinak a címtárát, és nem csak ez az egy kifogás merült fel vele szemben.
