A vélemények nagyon megosztóak. A vita sok kérdést vet fel. Akadályozzák az ügyvédek a mediációt? Ha igen, miért ez a helyzet? Esetleg járatlanok ebben az eljárásban? Vagy a mediáció és az ügyvédi modus operandi kulturálisan hadilábon állnak egymással? A pénzügyi megfontolások miatt fordítanak hátat az ügyvédek a mediációnak? A szerencsétlen ügyfelek tehetetlenek az ügyvédek makacs ellenállásával szemben?
Biztosan állíthatjuk, hogy az évtizedes komoly ajánlások ellenére, ha a vitarendezés ezen önkéntes módja szóba is kerülhet, nagyon kevesen választják azt. Legutóbbi kutatásaim a skóciai konstrukciós mediációról, és a hasonló angliai és walesi kutatások némi számszerű emelkedést mutatnak a mediáció iránti érdeklődésben a jogi szakterületen, de ez még mindig nagyon szerény.
Az ügyvédek felfogása
Érdeklődésem az ügyvédek ellenállása felé mediációs ügyben akkor ébredt, amikor a skót mediáció úttörője a 90-es években elkeseredetten mesélte, hogy ügyfeleit nem lehet azzal vádolni, hogy döngetik az ajtaját, hogy megtapasztalhassák a mediáció örömét, és hogy az ügyvédek az akadályai a mediáció terjedésének. Ez szerte a világon megtalálható általános vélekedés. Könnyű őket felelőssé tenni a mediáció gyenge elfogadtatásáért. Az ügyvédek a könnyű célpontok. Nagyon alacsony a megbecsültségük más hivatásokkal összevetve (kivéve a bankárokat, de ezt most hagyjuk). Becsmérlő (gyakran vicces) tréfák mindennaposak róluk. Az internet teli van a jogi szakma kritikáival. Tipikusan cinikus, pénzéhes, rideg, ravasz és ellenséges karvalynak ábrázolják őket. Mindez aligha fér össze a mediáció gyors, költséghatékony és harmonikus képével. A valóságban, a gyanú ellenére az Egyesült Királyságban és más országokban is sok ügyvéd volt a mediáció fejlődésének frontvonalában. Az ügyvédeknek prominens szerepe van a mediációs szolgáltatások megajánlásában, ez igaz a mediáció mindegyik területére, és hogy közülük nagyon sokat elsajátították már a mediációs technikákat, tehát az ügyvédi elutasítás tézise néha kissé ingatag.
Az ügyvédi mellőzés
Az angliai kutatások egyértelműen a a mediáció korlátainak meglétére utalnak a jogi területen. Nagyon nehéz elfogadni , hogy az ügyvédek elutasítóak a mediációval szemben az eljárás évtizedes reklámozása és ajánlása után. Miközben bár a felmérések szerint az ügyvédek titokban állítják, hogy ismerik a mediációt, de sokkal kevésbé biztosak ebben, ha kollégáik tudás szintjét kell megbecsülni. Sőt, az ügyvédek állítólagos mediációs ismerete sem mindig fordul át a mediáció gyakorlatába.
Kulturális elfogultság
Az elutasítás témája lényegében összefügg a kultúrával. A jogi kultúra, amely nem tekinti a mediációt legitim tevékenységnek tovább táplálja az eljárás elutasítását. A szakmában a mediációt sokan csak azért utasítják el, mert nem ‘illeszkedik’ a hagyományos ügymenet gyakorlatához. A mediáció előzetes felkészülést igényel az esetről és nagyobb teret ad a döntéshozásban a résztvevőknek, ami az ügyvédek számára nem megszokott, esetleg nem kényelmes vagy elfogadható. A mediáció olyan nem ismert eljárási folyamatot jelent, amiben néha a legmagabiztosabb ember is elbizonytalanodik. A tapasztalatlan ügyvédek hiányos szakmai tudással kezdenek mediálni. Amíg a jogvita és az ügyvédkedés magasan díjazott tevékenység, nem jellemző, hogy a joghallgatók a konfliktuskezelés technikáit akarják elsajátítani, ideértve a mediációt is. A rengeteg jogi iskola az eset-analízis és a törvények alkalmazásának elkötelezettje, ahonnan hiányzik az ügyfél és az ő valós jogi érdekeinek az említése is.
Pénz, pénz, pénz
A mediáció akadályozásának a gyökere az ügyvédek gazdasági érdeke, hiszen a mediáció jelentős költségektől kíméli meg a résztvevőket, ami várhatóan laposabbá tenné az ügyvédek zsebét is. A vizsgálatok azonban a mediáció elutasításának ezt a tényezőjét nem támasztják alá. Noha a mediáció általában költségkímélőbb, kis összegű ügyek esetében ez nem feltétlenül igaz. Azt is meg kell említeni, hogy az ügyvédek mindig ‘alternatívákkal’ állnak elő, és ezzel biztosítják folyamatos szerepüket, és bevételüket az eljárásban.
Konklúzió
Világos, hogy a jogi szakmában a mediáció fejlődésének akadályai léteznek és ezt le kell küzdeni. A legnehezebb az, hogy maguk az ügyfelek sincsenek meggyőződve a mediáció előnyeiről.Tartanak a költségektől, a nem jogerősségétől, és esetleg a mediátor emberi tulajdonságától. A mediáció ellen szólhat, hogy kevés muníciót nyújt a résztvevők konfrontációs étvágyának és harci kedvének. A kutatásokból tudjuk, hogy a felek általában megállapodnak a mediáció során és nagyon elégedettek az eljárással. A Rubicon átlépése a nehéz feladat. A mediáció híveinek – ügyvédeknek és nem ügyvédeknek – többet kell tenniük és jobban végig kell gondolniuk, hogy lehetne hatékonyabban eladni a módszert a rászorulóknak.
Forrás: Lege ArtisMegjelenés időpontja: 2012. április 27.Bryan Clark 2012. januári cikke alapján az ismertetőt összeállította: Papp Tímea
