Schäuble: Európa a gyógyulás útján
A világnak „örömmel kell nyugtáznia”, hogy az euróövezetből most már szinte folyamatosan kedvező gazdasági jelek érkeznek, és bár a válság még mindig érezteti hatását, a valutaunió egyértelműen a gyógyulás felé tart, szerkezetileg és ciklikusan egyaránt – írta a keddi Financial Timeban közölt cikkében a német pénzügyminiszter.
Wolfgang Schäuble szerint jórészt az történik, amit a „megfontolt európai válságkezelés hívei” megjósoltak: a költségvetési és szerkezeti helyreállítási munkálatok kezdik meghozni eredményüket, megteremtve a fenntartható növekedés alapjait.
Ezen a kritikus megfigyelők meghökkennek, pedig nem kellene nekik, hiszen ami az euróövezetben történik, az sokszor sok más helyen is lezajlott már. Az 1990-es évek végén például nem is volt vita arról, hogy Németország Európa beteg embere, a német gazdaságot hazai és külföldi kommentátorok egyaránt versenyképtelennek és hanyatlásra ítéltnek tartották.
Az újraegyesítést követő fellendülési és visszaesési ciklus, majd az euró igen magas árfolyamon történt bevezetése nyomán a munkanélküliek száma 2005 januárjában elérte az ötmilliót, a beruházások zuhantak, a közfinanszírozás állapota romlott, a politikusok pedig képtelennek tűntek a válaszlépésekre.
Végül azonban kollektív döntés született e folyamat megtörésére, összehozva a politikai színkép csaknem mindegyik pártját, valamint a munkaadókat és a szervetett munkavállalókat.
A kiigazítás első hulláma a foglalkoztatási ösztönzők erősítésére, a közszféra áramvonalasítására, a társadalombiztosítás rendbetételére és a fogyasztási adók emelésére összpontosított. A német kormány mindeközben átrendezte a kiadási prioritásokat: 2010 és 2013 között 13,3 milliárd euróval emelte a kutatásra és az oktatásra fordított összegeket, miközben kitartott a költségvetési konszolidáció mellett.
Az üzleti szféra igényeivel összehangolt oktatási rendszernek köszönhetően a fiatalok munkanélküliségi aránya Németországban ma nem egészen 8 százalék, a legalacsonyabb Európában – írta a német pénzügyminiszter.
Schäuble szerint ugyanakkor a német versenyképesség, a német gazdaság világgazdasági integrációja és munkahelyteremtő képessége nem kormányzati rendeletek eredménye, hanem a piacnak nevezett, rengeteg elemből összeálló döntéshozatali rendszeré. A német vállalatok ismét beruházásokba és munkaerő-toborzásba fogtak, a munkaadók és a munkavállalók ésszerű bér- és munkaidő-megállapodásokat kötöttek, amelyek kivédték a ciklikus visszaesések hatásait.
Ennek eredményeként több mint 2 millió, korábban állástalanként nyilvántartott német talált jó és biztos munkahelyet, tisztességes fizetéssel és nagyvonalú juttatásokkal. A munkapiaci helyzet feszesebbé válásával ma már a bérek és a fogyasztás robusztus ütemben növekszik, és a német gazdasági növekedés fő hajtóereje a hazai kereslet – áll a német pénzügyminiszter írásában.
Ugyanez a recept most is működőképes az euróövezetben, a média, a tudományos élet, a nemzetközi szervezetek és a politika számos kritikus szereplőjének „bizonyos mértékű bosszúságára és ámulatára”.
A kiigazítás ambiciózus és néha fájdalmas volt, a kivitelezés azonban rugalmas és alkalmazkodásra képes, az európai biztonsági hálók az ösztönzők és a szolidaritás jól vegyített elegyét kínálták a fájdalmak enyhítése végett – fogalmaz keddi cikkében Wolfgang Schäuble.
Mindössze három év alatt megfeleződtek a közfinanszírozási deficitek az eurógazdaságokban, az egységnyi termékértékre jutó munkaköltség és a versenyképesség gyors kiigazításon megy át, a banki mérlegek javulnak, a folyómérleg-hiányok eltűnőben vannak, az euróövezet pedig kikerült a recesszióból a második negyedévben – írta a német pénzügyminiszter a londoni gazdasági napilapban.
Schäuble szerint a 2000-es évek németországi és az euróövezet legutóbbi kiigazítási folyamatából két fő tanulság vonható le. Az első az, hogy időbe telik, mire a szerkezeti reformok hatni kezdenek. A végrehajtásukért felelősöknek türelemmel kell lenniük, és nem szabad odafigyelniük a „gyors megoldásokat ígérők szirénhangjaira”, sem a sajátos érdekek képviselőinek tiltakozásaira.
A második tanulság az, hogy – legyen bármilyen rossz is a helyzet – le kell küzdeni azt az emberi tulajdonságot, amely hajlamos a jelen állapotokat örökké tartónak gondolni. A rendszerek alkalmazkodnak, a visszaesések elérik mélypontjukat, a folyamatok megfordulnak, vagyis ami elromlott, azt ki lehet javítani. Ma Európa erre a bizonyíték – írta a keddi Financial Timesban a német pénzügyminiszter.
