Áldás vagy átok az új Google Chrome OS.
Nézzük praktikum oldalról. Júniustól megjelenik egy netbook ami a bekapcsolás után azonnal használható, persze stabil netkapcsolat kell hozzá mert minden program amit használ az internetről töltődik le, de semmit sem kell telepíteni és minden dokumentumunk egy távoli szerveren van valahol a nagyvilágban. Csak egy jelszó kell és máris dolgozhatunk. Szöveget szerkeszthetünk, képeket manipulálhatunk, médiákat nézegethetünk. Pofonegyszerű. Bárki használni tudja majd. Ha lecseréljük a gépet egy másikra akkor is elég belépni és a dokumentumaink ott lesznek. Még a befejezetlen doksijaink is. Minden, pont úgy, mint ahogy a másik gépen félbehagytuk. Hurrá. 🙂
Bár elkötelezett híve vagyok az internetnek és a technikának, de engedjék meg, hogy mégse örüljek ennek. Észre kellene vennünk mennyire rabjai leszünk a centralizációnak. A netcomputer vitathatatlan egyszerűsége és praktikuma teljesen elaltatja az egészséges önvédelmi reflexeinket. Személyes adatokat, leveleket, fényképeket fogunk tárolni távoli szervereken. Persze meg leszünk róla győződve, hogy azokhoz senki sem fér hozzá és senki sem él vissza az adatainkkal. Az igazság azonban az, hogy adataink biztonsága azokon az embereken fog múlni akik ezeket a rendszereket felügyelik. És kizárólag csak a szándékukon vagy érdekükön múlik, hogy belenéznek-e az adatainkba. És ezt a szándékot vagy érdeket mi semmilyen formában sem fogjuk tudni befolyásolni. És ez számomra riasztó.
De miben tér ez el a mostani számítógéptől és a mostani internet használatunktól?
Jelenleg az internetet a saját gépünkön keresztül érjük el. Az adatainkat a gépünkön tároljuk és annyit teszünk fel az internetre amennyi nekünk tetszik. Persze van bennünk egy megnyilvánulási vágy és hiúság ami ösztönöz, hogy minél többet megosszunk magunkból és ezt nap mint nap meg is tesszük. Megjegyzem, óriási hiba. Nagyon kontrollálni kéne a megosztott információinkat, viszont mindenki saját magánügye mennyire teszi közzé a privát adatait. DE jelenleg ez kizárólag rajtunk múlik. Ma még mi döntünk ebben, hogy ki, mikor és mit lát belőlünk (nagyrészt :-)). Képzeld el mennyire meglepődnél és felháborodnál, ha valaki odaülne a gépedhez és beleolvasna a privát leveleidbe vagy belenézne a fotóalbumaidba, ahol esetleg nem publikus képeid vannak.
Gondoljuk végig, hogy a pofátlan kiváncsiskodót milyen szavak kíséretében küldenénk el melegebb éghajlatra!
Aztán gondoljunk bele milyen érzés lenne, ha valaki távolról egy vírus vagy trojan segítségével belépne a gépünkre és onnan leszedné a dokumentumainkat, vagy egyéb személyes adatainkkal visszaélne.
Fel lennénk háborodva? NANÁ. Már ha kiderülne. 🙂 És az okos felhasználó tele is rakja a gépét viruskeresőkkel meg tűzfalakkal. VÉDI A SZEMÉLYES TERÉT.
Na ennek VÉGE a netbook-al. Lehet szép látványos temetést rendezni a személyes szférának.
Persze kapunk majd ígéretet, rengeteg esküt és ígéretet. És mindenkinek szíve joga hinni bennük. De az igazság az, hogy a személyes adatokhoz a rendszergazdák hozzá fognak férni. Mint ahogy most is hozzáférnek a rendszergazdák minden adathoz, ami az általuk felügyelt internetes szervereken van.
