Az Euroadvance Kft. cikksorozatának első része a kutatás-fejlesztés definiálásával, típusainak bemutatásával kívánja az olvasókat megismertetni.
Az elmúlt évek során egyre nagyon hangsúlyt fektetnek a vállalatok a kutatás-fejlesztés, valamint az innováció területére, amelyek egyre inkább összefonódnak egymással, így rövidebb út vezet az ötletektől a termékek, technológiák megvalósításáig és értékesítéséig. Mind a régió, mind a vállalat szempontjából jelentősek a kutatás-fejlesztés és innovációs folyamatok.
A nehéz gazdasági helyzetben megoldást jelenthet a nagyvállalatok számára, de a kis- és középvállalkozások esetében is fontos, kitörési lehetőséget hordoz magában. A kormányzati politika évek óta prioritásként kezeli a kutatás-fejlesztést és az innovációt, újabb és újabb ösztönző eszközökkel – adókedvezmények, pályázati források biztosításával – próbálja segíteni a szervezetek ez irányú tevékenységét.
A hatékonyság és a gyorsaság növelésének érdekében a tudományos stratégiák tervezőinek, a pályázati források kezelőinek, az akadémiai és egyetemi kutatóknak, s a gazdaság különböző szintű szereplőinek össze kell fogniuk.
A kutatás-fejlesztés fogalma:
A K+F definícióját a következőképpen fogalmazta meg az OECD: „az a rendszeresen végzett alkotó munka, amelynek célja az ismeretanyag bővítése, beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról alkotott ismeretek gyarapítását is,valamint ennek az egész ismeretanyagnak az új alkalmazások kidolgozására történő felhasználását”.
Csoportosításuk
Az Oslo kézikönyv 3. kiadása a K+F tevékenységen belül definiálja az un. intramural (saját cégen belüli), valamint az extramural (külső, vásárolt) K+F tevékenységet is.
Intramural (saját cégen belüli) K+F:
Kreatív munka, amit azért végeznek rendszeresen a vállalkozásnál, hogy a tudásállományt új alkalmazásokra használják
Extramural (külső, vásárolt) K+F:
Ugyanaz a tevékenység, mint az intramural K+F esetében, de állami vagy magán kutatóintézetek, illetve más vállalkozások – beleértve a csoporton belüli más vállalkozásokat – eredményeinek átvételét jelenti.
A K+F tevékenységtípusai:
1. Alapkutatás: olyan kísérleti vagy elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül. Az alapkutatás tulajdonságokat, struktúrákat és összefüggéseket elemez azért, hogy feltevéseket, elméleteket vagy törvényeket dolgozzon ki és ellenőrizze azokat. Az alapkutatás eredményeit általában nem értékesítik, hanem többnyire tudományos folyóiratokban publikálják, vagy az érdekeltek körében terjesztik.
2. Alkalmazott kutatás: új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat, amelyet elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében végeznek. Tehát azért végzik, hogy kidolgozzák az alapkutatás eredményeinek alkalmazási lehetőségeit, vagy azért, hogy új módszereket alakítsanak ki valamely konkrét, előre meghatározott cél megvalósításához. Módszere a már meglévő tudás felmérése vagy vizsgálata a konkrét problémák megoldására.
3. Kutatás-fejlesztés: olyan kutatásból és gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó, rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése, vagy a már létrehozottak, vagy bevezetettek lényeges javítása.
