A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar magyar tagozatának hallgatói azt vizsgálták, hogy hogyan érintette a gazdasági válság a kis- és középvállalkozásokat, valamint, hogy ezek a vállalkozások hogyan reagáltak a kihívásokra.
A változásokat négy szemszögből tanulmányozták:
- a vállalkozói kedv és a fizetésképtelen vállalatok száma
- a banki finanszírozási források
- a termékskála és a szolgáltatások köre
- a szervezeti struktúrával kérdések.
Hallgatóink írásai által egy összefoglalót kaphatunk ezen területeken bekövetkezett változásokról.
Vállalkozási kedv vs. fizetésképtelenség
Marton Noémi, BBTE KGTK magyar tagozat, Vállalati pénzügyi menedzsment mesterképzés, II. év
A kis- és középvállalkozások (KKV-k) döntő szerepet játszanak a gazdaság versenyképességének növelésében. Növekedési potenciáljuk valóra váltása érdekében az Európai Unió is törekszik a vállalkozási kedv ösztönzésére és igyekszik kedvezőbb üzleti környezetet teremteni számukra.
Az előző évekhez hasonlóan általánosan elmondható Európára, hogy 2012 első félévében is sokkal több vállalat alakult, mint amennyi csődbe ment, több vállalat saját elhatározásból fejezte be működését, nem pedig fizetésképtelenségi eljárás eredményeként. Európa szerte a legtöbb cég a közép-európai régióban válik fizetésképtelenné, míg az északi országok fizetésképtelen vállalatainak száma csökkenő tendenciát mutat.
A fizetésképtelenségi és cégalapítási indexet tekintve, amely a 2011. decemberi állapotot veszi alapul, megállapítható, hogy Európában a cégalapítási index csökkenést, illetve a fizetésképtelenségi index növekedést mutat. A legtöbb európai országban 2011 végéhez viszonyítva több vállalat ment csődbe, mint az azt megelőző években. A jelenlegi világgazdasági helyzetet tekintve ez a tény azonban nem meglepő.
A cégalapítási kedv a legtöbb országban csökkent, a közép-kelet európai régióban igen erősen, a legnagyobb mértékben Lengyelországban és Magyarországon, amely köszönhető a bizonytalan gazdasági helyzetnek, illetve az egyszerűsített cégbejegyzési eljárás megszűnésének is.
Magyarországon 2011-ben összesen 19.935 vállalat ment csődbe, valamint ennél sokkal több, 53.371 új vállalat jött létre. 2012-re a vállalkozási kedv nagyon lecsökkent, az év harmadik negyedévére 17.677 cég ment csődbe és csupán csak 23.630 új céget alapítottak. A csődbe ment cégek száma 21,9%-kal növekedett a 2011 harmadik negyedévéig csődbe ment cégek számához képest, míg az újonnan alapult cégek száma 34%-kal csökkent. A legtöbb vállalkozás a szolgáltatási szektorban alakult, ezt követte a kereskedelem, a szállítás és kommunikáció, majd a válság által igen erősen sújtott építőipar. Az építőiparban hagyományosan sok cég alakul, melynek oka, hogy ebből a szektorból nehezen váltanak a cégtulajdonosok, a rosszul működő, tartozásokat maguk után hagyó építőipari cégek más néven, de azonos vezetővel alakulnak újra. 2012 első félévében a minden ágazatot tömörítő átlagos csődráta 4,3% volt, a legmagasabb csődráták az építőiparra (6,3%), az egyéb szolgáltatások ágazatára (5,1%), valamint a feldolgozóiparra (4,5%) voltak jellemzőek.
Hasonlóan, Romániában is egyre több vállalat ment csődbe és a cégalapítási kedv is csökkent. 2011-ben 22.650 vállalat indított csődeljárást, melynek legnagyobb hányada a kereskedelemben, az építőiparban és a szállítóiparban működött. 2012 harmadik negyedévére 16.481 cég vált fizetésképtelenné, amely 7,6%-os növekedést jelent az előző év harmadik negyedévéig bekövetkező cégbedőlésekhez képest. A pénzügyi világválságnak köszönhetően 2008. októbere és 2011. márciusa között, az ország kis- és középvállalkozásainak 44,44%-a csökkentette tevékenységét, 42,87%-a ugyanolyan paraméterek mellett folytatta tevékenységét és csak 12,69%-a valósított meg növekedést.
A válság általában erőteljesebben érinti a kis- és közepes vállalkozásokat, de egyben lehetőséget is teremt az innovatív vállalatok számára, hogy gyorsabban növekedjenek és új piacokat szerezhessenek. A KKV-k számára a kereslet visszaesése a válság legsúlyosabb következménye, a késedelmes fizetések és a pénzügyi fegyelem lazulása tovább rontja helyzetüket, hiszen a hitellehetőségek beszűkülése és a feltételek szigorodása csökkenti a működőtőke- problémák külső finanszírozással történő megoldásának lehetőségét. A válság több vállalkozást ösztönöz arra, hogy nagyobb cégek közvetítése helyett közvetlenül jusson el fogyasztóihoz, illetve alternatív értékesítési csatornákat próbáljon ki.
Banki finanszírozási források alakulása
Bordás Eszter, BBTE KGTK magyar tagozat, Vállalati pénzügyi menedzsment mesterképzés, I. év
Napjaink közgazdaságilag leginkább vitatott témái közül igencsak kitűnik a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság, pontosabban annak releváns következményei a gazdasági szereplők számára. A teljes világgazdaságot megrengető válság azonban leginkább a kis- és középvállalkozásokat érintette, mivel ennek a körnek kétszeres sokkot kellett átvészelnie. A válság legsúlyosabb következménye elsősorban a kereslet visszaesése ezen vállalkozások termékei és szolgáltatásai iránt. Másodsorban a hitelforrások csökkenése erős negatív hátránnyal sújtott le rájuk, ami azt jelenti, hogy a kkv-k működőtőke-problémáinak külső finanszírozással, hitelezéssel történő orvoslásának lehetőségét csökkenti a hitellehetőségek beszűkülése és a finanszírozási feltételek szigorodása. Úgy a romániai, mint a magyarországi kis- és középvállalkozásokra is általánosan jellemző, hogy növekedett a rövid lejáratú hitelek részaránya a kereskedelmi bankok teljes hitelportfólióin belül, ami azt jelenti, hogy a hosszabb lejáratú, jellegzetesen fejlesztési célú kölcsönök csökkentek, tehát a vállalatok nagy részének átmeneti likviditási problémákat kellett áthidalniuk, viszont beruházni nem akartak.
Míg Magyarországon a teljes vállalati szféra 94%-át a kis- és középvállalkozások teszik ki, addig ez a szám Romániában 99,6%. Mivel ilyen nagy arányban vannak jelen a kkv-k a két országban, ezek a gazdaság fejlődésének, a munkahelytermetésnek fontos mozgatórugói, tehát jelentősek a vállalatok hitelköltségeiben történő változások, továbbá a finanszírozási forrásokhoz való hozzájutás befagyása erős hátrányt jelent számukra. A két ország jegybankja által publikált hitelkamatok historikus adatai alapján Magyarországon 2007-ben 8,5% volt, ez a szám 2008 végére 10,5%-ra ugrott a pénzügyi válság hatására. 2010-ben a hitelkamatláb 6,75%-ra csökkent, ami a gazdaság fellendülését tükrözte, azonban 2011 végén ez 8%-ra változott az ország negatív kilátásai miatt, jelenleg 9,75%. Ehhez képest Romániában ugyanez a kamat 2007-ben 7,5% volt, a válság kirobbanásának hatására pedig 2008-ban 10,25%-ra ugrott, majd 2009-ben tovább növekedett 12%-ra, ezt követően pedig egy stabil csökkenésnek indult, 2011 végén 10%-on, jelenleg pedig 9,25%.
A kihelyezett hitelek minőségére vonatkozóan Romániára és Magyarországra is egyformán jellemző, hogy a vállalati szféra fizetőképességét a gazdasági bizonytalanság, a 2008-ig kialakult hatalmas devizahitelállomány és az árfolyammozgások kiszámíthatatlanságának szinergikus hatása rontotta le. A fizetőképességgel párhuzamosan a kihelyezett hitelek minősége is fokozatosan romlott. A bankok pedig lassan ráeszméltek, hogy a rossz minőségű hitelek kezelése nehézkes, tehát akadályozza őket a fejlődésben, így a helyzetre az ő szempontjukból a legkézenfekvőbb megoldást a finanszírozások szigorítása jelenti, amely a kkv-k számára a növekedés leállását vonja maga után.
Összefoglalásképpen két szemléletet figyelhetünk meg. Ha az ország társadalmát helyezzük a középpontba, akkor fontos a kkv-k megmentése az olcsóbb finanszírozás által, mivel ez önmagában is értékteremtő, hiszen ők a munkaerő foglalkoztatói. Azonban létezik egy ennek ellentmondó szemléletmód, miszerint a válság pozitívuma az, hogy az életképtelen vállalatok a krízis hatására kiszelektálódnak. Tehát a kevésbé életképes kkv-k megmentése csak a gazdaság megtisztulásának emel gátat. Így tehát felvetődik a kérdés, hogy mi a fontosabb? A társadalom vagy a gazdasági hatékonyság?
Termékskála, szolgáltatások körének változása
Ambrus Tímea, BBTE, KGTK magyar tagozat, Marketing szakirány, alapképzés, II. év
A szakirodalom szerint válság ideje alatt a fogyasztók még inkább árérzékenyek. Ugyanakkor a multinacionális cégek versenye a KKV-kat árcsökkentésre kényszerítette. Egy ilyen helyzetben a termékek skáláját is újra kell gondolni. A válság hatására Európa szerte a KKV-k többsége szűkítette termékskáláját, hogy ezzel tudja növelni hatékonyságát, hiszen:
- kevesebb típusú termék gyártásához kevesebb átállásra van szükség (a gépek kihasználtságának foka és termelékenysége nőhet)
- csökkenteni lehet a készlettartási költségeket (kevesebb alkatrész és késztermék biztonsági készlet kell)
- jobban tudtak koncentrálni az értékesítési piacok kiterjesztésére és az export beindítására
- kipuhatolhatnak egy piaci rést, majd ezekre a fogyasztókra fókuszálhatnak (meghatározhatnak egy adott célcsoportot, és ezután csak az ő számukra értékesítenek)
- nagyobb figyelmet kap a már meglévő klienskör, illetve a termékek kiegészítő szolgáltatásokkal társultak, így a fogyasztói hűség előtérbe került
- arra tudnak fókuszálni, hogy jobban megfeleljenek a fogyasztók és hatóságok minőségi elvárásainak a meglévő termékekkel és szolgáltatásokkal
- mivel nem lesznek plusz költségeik, a kiválasztott termék esetén alkalmazhatják a marketinget (a statisztikák szerint a KKV-k csupán 35%-a él ezzel a lehetőséggel Romániában)
- a KKV-k nagyobb figyelmet tudnak fordítani a konkurenciával szembeni védekezésre.
A hatékonyságnövelés mellett egy ilyen stratégiának hátrányai is vannak:
- az új termékek megjelenése lelassul, ezért a KKV-k nem képesek az innovativitás növelésével javítani piaci pozícióikat (a KKV-k nem tudnak új fogyasztókat magukhoz hódítani)
- hosszú távon nem tud megfelelni a fogyasztói elvárásoknak, akiknek a meglepetés minőségre is szükségük van
- amennyiben nem sikeres a fogyasztói elvárások túlteljesítése, fennáll az a veszély, hogy a kialakított klienskör a versenytársakhoz vándoro
- megtörténhet, hogy a KKV kivesz a termékskálájából egy terméket, de a piacon rövid idő elteltével igény keletkezik rá.
Egy lehetséges javaslat a fent leírt helyzet javítására az, hogy amennyiben a KKV-k csatlakoznának valamilyen tudományos vagy innovációs csoporthoz, tapasztalatszerzés szempontjából olyan lehetőségek nyílnának meg előttük, amelyeknek köszönhetően nem kellene termékskálájukat csökkenteni, hanem az új kapcsolatok teremtése által, nagy valószínűséggel tevékenységi körüket bővíthetnék.
Szervezeti struktúrák a romániai KKV esetén a válság idején
Furdek Balázs-Márton, BBTE KGTK magyar tagozat, Vállalati pénzügyi menedzsment mesterképzés, I. év
A gazdasági válság a munkaerőpiac stagnálását eredményezte Romániában is. A vállalatok legtöbb esetben csökkentették alkalmazottaik létszámát vagy megpróbálták megtartani a válság előtti létszámot. Ennek következtében az elbocsátások száma meghétszereződött, elérve 2010-ben a 7,3%-ot, az új alkalmazottak felvétele pedig 75%-al csökkent a 2008-as évi értékhez képest. A belső forrásokból történő alkalmazások (vállalati előléptetések) szintén jelentős mértékben csökkentek: 2008-ban az alkalmazottak 11,1%-át helyezték át vagy léptették elő, ez az érték 2010-ben 1,3%-ra csökkent – az Európai Uniós átlag pedig 4,3% volt. A statisztikai adatok arra utalnak, hogy a vállalatok megpróbálták megtartani alkalmazottaikat, viszont jelentősen csökkentették az áthelyezéseket és előléptetéseket.
A vállalati humánerőforrás gazdálkodás szigorodása következtében Romániában 19%-al növekedett a humántőke megtérülési rátája (HC ROI) 2008 és 2010 között. A megtérülési mutató az egy alkalmazott által generált bruttó profitot arányosítja a vállalat által az alkalmazottra költött pénzösszeghez. A mutató értéke Romániában 2010-ben 1,53 volt, mely az Amerikai Egyesült Államokkal azonos szintet jelent, a nyugat-európai országokénál pedig 30%-al magasabb. A mutató szerinti hatékonyságnövekedés elsősorban nem a termelékenységnövekedésnek köszönhető, hanem az alkalmazottakkal kapcsolatos költségek csökkenésének: a válság kezdetekor a vállalatok alkalmazottakkal kapcsolatos kiadásai az összkiadások 12,2%-át tették ki, két évvel később viszont már csak 9,3%-ot.
A költségcsökkentésre való törekvés következtében a vállalati tréningek száma 2008-2010 között 50%-al csökkent, viszont a tréningekre és továbbképzésekre fordított órák közel változatlanok maradtak. Ebből arra lehet következtetni, hogy a vállalatvezetés továbbra is fontosnak tartotta az alkalmazottak képzését, de erre a célra a kevésbé költséges belső tréningek szervezését választotta.
A vállalatok ugyanakkor növekvő mértékben kezdték kiszervezni különböző feladataikat, ezáltal is tovább csökkentve a működési költségeket. Több vállalat is elkezdte a humánerőforrással kapcsolatos költségek egy részének a kiszervezését.
Következtetésként elmondható, hogy a válság óta a vállalatok minden tevékenységi területen a költségcsökkentés lehetőségeit keresték, mely a humánerőforrás kérdéskörét sem kerülte el. Ennek következtében csökkent a humántőke költsége, a megtérülési arány pedig jelentősen megnőtt.
