Az első magyar gazdasági munkaközösségek megalapítása óta azonban alig több mint huszonöt év telt el, és azóta 2-4 évente fenekestül fordult fel minden a KKV-k körül.
Egy dologban azonban biztosak lehetnek a KKV-k: az adókat az állam be fogja szedni tőlük, tekintet nélkül a világ, az EU, illetve a magyar gazdaság helyzetére.
Akar-e egy átlagos KKV ezek után „LENNI”, vagyis létezni, „továbberőlködni”?
Tehet-e mást a tulajdonos, a KKV alkalmazott, mint cége életben maradását segíteni?
Mi kell tehát ahhoz, hogy egy vállalkozás, egy KKV létezhessen jelen körülmények között. Mindenekelőtt munka. No persze…
Multitól? Próbálkozzon nagy vállalkozás alvállalkozójaként munkához jutni, netán fejlesszen és gyártson a KKV saját terméket és azt értékesítse EU-s „piacon”. A realitások talajára visszaszállva azt látjuk, hogy a KKV-k többsége osztrák német KKV-k beszállítója, bérmunkás megbízást teljesít ilyeneknek, vagy ezek áruját teríti Magyarországon.
Ne keseredjünk el, nem rossz „kenyér” ez, ha el tudja adni az ember (KKV) magát Európában. Mindössze a jó minőséget és a pontos határidőt kell garantálniuk a magyar KKV-knek.
Akkor hát hol a probléma? (Azon kívül, hogy az EU gazdasága, ezen belül az ipara meg-megtorpan…)
A REND hiánya, tisztelt hölgyeim és uraim! Az ügyviteli-, bizonylati-, könyvelési-, adózási rend és fegyelem, illetve a tervezés rendje. Mert, hogy a gazdálkodás a tárgy évet megelőzően a tervezéssel kellene, hogy kezdődjön (hogy az alapításig ne menjünk vissza), amikor is a nálunk nem fejlettebb észjárású német, osztrák, francia KKV-t alapítani, működtetni szándékozó EU polgár leül, papírt, ceruzát ragad, és – miután eldöntötte, hogy elkövetkezendő életciklusában nem óhajt beosztottként utasításokat végrehajtani, vagyis vállalkozik valamire – leír egy számot EURO-ban. Ez a szám az éves jövedelme. Hozzáadja a járulékokat és a tervezett létszám hasonló költségeit, majd így tovább az anyag és segédanyagok, az energia, a gépkocsi, stb…, majd pedig a társasági- és helyi adók várható összegét.
Aztán, ha szembesült mennyi van a „zsebében”, hitelt kér a banktól, esetleg „kanyarít” egy EU-s pályázatot és – legalábbis eddig – biztos lévén abban, hogy portékája elkel, és annak ellenértéke 30-60 napon belül befolyik, beindul egy önfenntartó folyamat. (Több osztrák és német ügyfelem tervezett meg így ma is jól működő vállalkozást, vagy a már működő cége soron következő évét, volt aki egy söralátéten. Nála „működött” a söralátét.)
A folyamatokat perszer ellenőrizni kell, arra van kitalálva a kontrolling, amihez a legendásan nagy rend közepette naprakész adatokat kap a könyvelésből, a tőlünk nyugatabbra élő EU-béli vállalkozó.
Ennyire egyszerű lenne? Természetesen nem, különösen, ha a könyvelésre nem mint a kontrolling eszközrendszerére, hanem mint szükséges rosszra, esetleg ilyen-olyan mértékű „varázsolások” lehetőséginek a tárházára tekintettünk. Csakhogy eljött az „igazság pillanata”, vége a „varázsolásoknak”, vége az ugrásszerű fejlődésnek (amikor az adminisztráció nem tudta követni az „ezerrel” fejlődő gyártási-, szolgáltató-, vagy kereskedelmi tevékenységet).
Rend az ügyvitelben,
naprakészség a könyvelésben,
biztonság adóügyekben és
egyensúly járulékügyekben.
Ez a NAGY TITOK, ami mindenki számára elérhető a döntés meghozatala után, mely szerint ezentúl így dolgozunk. Csakhogy a rend a vállalkozónál az ügyvitelben kezdődik. E nélkül nem lesz rend sem a könyvelésben, sem adóügyekben, nem lesznek „naprakész” adatai, így nem tud versenyképes ajánlatot adni.
Ha az elhatározás megvan, akkor se rohanjunk azonnal könyvelőt keresni. Tegyünk rendet az előbbiek szerint saját házunk táján. A kimenő számlák, szállítói számlák, bank, pénztár elkülönítve, stb… Fontos, hogy a kasszavezetés rendben és összhangban legyen a pénzkezelési szabályzattal. Ha probléma volt a régivel, azt zárjuk le, az ügyvezető rendeljen el belső vizsgálatot, nyissunk egy 2. számú pénztárat. Az így rendezett bizonylatokat vigyük el a könyvelőhöz, vagy új könyvelőhöz, de leginkább társaságunk székhelyén szervezzük meg a saját könyvelésünket egy szakember bevonásával, aki aztán felügyeli azt adózási- és számviteli szempontból. Három-négy hónap múlva már jól látható az eredmény, az egyes hónapok egymás mellé rendezett költség, ráfordítás és árbevétel adataiból tendenciák olvashatóak ki.
Mindezen dicséretes cselekedeteinkkel párhuzamosan legyen gondunk a múlt rendbetételére, hasonló elvek szerint. Aztán ha kell „nyeljük le azt a bizonyos békát”, fizessük – vagy nyögjük – ki a múlt rendbetételének az árát, és így jó eséllyel lehetünk bármilyen nagy és szép hagyományokkal rendelkező nyugat-, vagy éppen észak európai KKV ellenfelünknek a konkurensei, ugyanis időben és fillérre (EURO centre) pontosan tudni fogjuk, mikortól nyerünk, vagy éppen bukunk egy-egy „ügyön”.
Meggyőződésem, hogy a magyar gazdaság egyik nagy tartaléka a KKV-k gazdálkodásának a tervezhetőségét megteremteni. És ha belefárad néha-néha ebbe a „harcba” a KKV menedzsment, engedjük meg nekik, hogy jachtozzanak, repüljenek, partizgassanak, vagy éppen csak autókázhassanak egy kicsit, ha ugyanis nem tudnak feltöltődni, elegük lesz ebből az egészből és nem fognak munkahelyeket teremteni, nemzetgazdaság „gerince” lenni, adót fizetni (azt a keveset se), hanem elmennek alkalmazottnak, vagy éppen munkanélkülinek. És ugye ezt nem akarjuk…! Mert „LENNI” a helyes válasz mindnyájunk számára, és ha lehetne még egy picit ilyen életszínvonalon…
Miért tartottam fontosnak papírra „vetni” ezeket a gondolatokat? Mert az ország vezetői is eltökéltek (végre) abban, hogy rend legyen minden szinten, így az adózásban is. Ahhoz pedig semmi kétség sem fér, hogy az adóhivatal és munkatársai megpróbálnak megfelelni az elvárásoknak, a létező összes törvényes eszközzel. A szándék tehát nemes, a végrehajtás azonban néha emberi szempontok, és időnként gyarlóság miatt nem az eredeti cél szerint valósul meg, esetleg jelentősen torzul. (Egyszerűbb behajtani azt a néhány százmilliárd forint adót onnan, ahol több pénz van…) Természetesen a vállalkozó (KKV) joga is, hogy minden törvényes módon védje saját álláspontját. Sajnálatos tény, hogy gyakran megesett (a munka hevében, vagy éppen a vállalkozói gyarlóság miatt, mert hogy ilyen is van…), hogy egyes gazdasági események dokumentáltsága hiányosan, „tévesen”, vagy egyáltalán nem történt meg.
Sokáig tartották magukat olyan téves elméletek is, hogy a rend a vállalkozás ügyvitelében nem a „barátja”, hanem inkább az „ellensége” a vállalkozónak, pl. az előbbi adóhatósági gyarlóságok miatt. Csakhogy e tekintetben is eljött az „igazság pillanata”, másrészt befejeződött az eredeti tőkefelhalmozás („kivitel”, netán elherdálás) kora.
Jön egy új kor! Készüljünk fel rá!
