Van-e mentális különbség az amerikai és a magyar kis- és középvállalkozó között?
Két tapasztalatom volt. Találkoztam egy mezőgadasági vállalkozással Virginia Államban, amely egy családi vállalkozás. Azt tapasztaltam a másik helyen is, hogy ott generációról generációra örökítik a vállalkozás vezetését és a vállalkozói szemléletet.
Miben különbözik az ottani mentalitása a családnak?
Ez a virginai vállalkozás állattenyésztéssel foglalkozik: marha, sertés, baromfi. Alapvetően organikus mezőgazdálkodás, ők a hagyományos gazdálkodáshoz akarnak visszatérni. A nagyapa alapította a vállalkozást 1953-ban, és azóta öröklődik. Ez a magyar viszonyokhoz képest is családi vállalkozás, 300 hektár, és még egyszer ennyi területet bérelnek, amelyen gazdálkodnak. Alapvetően az állatoknak a takarmányt termelik meg rajta, illetve némi búzát, amit helyi malmoknak és pékségeknek árusítanak. Egyfajta közösségként műkődik a vállalkozás.
Az állatokkal mit csinálnak? Ők maguk dolgozzák fel azokat?
A marhát vágóhídra kell szállítani, mert a szabályok nem teszik lehetővé, hogy levágják. De aztán ők maguk is készítenek belőle húsokat, a tőkehúst közvetlen a vásárlóknak, más részét szállítják feldolgozóknak. A sertést és a baromfit ott vágják, és értékesítik, kisebb részét feldolgozzák. És a másik cég, hogy ha mentalitásról beszélünk, szintén élelmiszeriparban működő cég, New Orleansban találkoztam velük, rák és kagylóféleségeket fedolgozó üzem, és ők is a vállalkozást egyfajta mentalitásként kezelik, családi tradícióként. Ezt az édesapa alapította, és a fiú viszi tovább most. A fiú azt mondta: szeretné, ha a gyerekei vinnék majd tovább. Persze azt is elmondták, amivel Magyarországon is sokszor találkozunk, hogy a gyerekek nem feltétlen akarják folytatni, mert egy kicsit büdös, nehéz, és inkább elmennek tanulni ügyvédnek, mérnöknek, orvosnak.
Az utódlás kérdés ott is élő probléma lehet. És a mai fiatalok nem vonzódnak a nehéz fizikai munkához.
Ez így van. Mind a ketten azt mondták, hogy azt szeretnék, hogy tíz év múlva a gyerekeik felnőve a farmmal foglalkoznának. Egyikük azt mondta, hogy ő elsősorban azért csinálja, hogy a földnek a lelkét megtartsa.
Hogy megy az invesztálás? Hiszen láttam képeket, és akár Szabolcsban is lehetne a farm.
Egyikük elmondta, hogy az előző évben félmilió dollárt invesztált a farmba, csak azért, hogy kicsit hatékonyabb legyen a farm. Idén pedig egymillió dollárt szeretne befektetni, hogy kicsit versenyképesebbé tegye. Ez több mint negyedmillió forint. Elmondta, hogy vannak források, lehet pályázni állami, azaz Virginia Állam forrásaira is meg szövetségi forrásokra is. Azt is mondta, hogy ő nem akar exportálni Európába, de amit elmondott, az nagyon érdekes volt: azokat a gépeket, amelyek európaiak, nagyon szereti. Vagyis Európából vásárol gépeket, mert kisebbek, mint az amerikaiak és jobban tudnak fordulni.
Hogy állnak a közös gondolkodással, közös kockázatvállalással az Egyesült Államokban?
Egyikük elmondta, hogy számos szervezetnek a tagja, olyanoknak, amelyek az organikus mezőgazdálkodással foglalkoznak. De én úgy vettem észre, hogy leginkább a lobbinak van nagy hagyománya. A New Oreans-I rákfeldolgozók szövetségének vezetőivel is találkoztunk és elmondták, hogy ott vannak Washingtonban, és ha élelmiszerbiztonsági törvényről van szó, annak a szigorítása mellett kiállnak. Ők a kongresszus képviselőjét keresik meg. Az érdekérvényesítés szintén egyfajta lobbitevékenység. Washington mellett egy étteremben voltunk, ahol a séf, aki a tulajdonos is, a helyi termékekre alapozza a magas színvonalú gasztronómiát. Ide szenátorok járnak, és a séf azt mondta, hogy számára az a fontos, hogy odajönnek a politikusok, akik ott magas minőségű ételeket esznek és rajtuk keresztül kívánja meggyőzni a szenátorokat, hogy hogyan lehet azt a kultúrát terjeszteni, amit ő képvisel. És rajtuk keresztül ez a döntéshozóig eljut – legalábbis ezt mondta a séf.
Hogy néz ki ott a kormány hozzáállása a kis- és középvállalatokhoz? Egyáltalán ismerik-e ezt a kifejezést, hogy kis- és középvállalat? Vagy a piacon nő, aki nő, vagy aki kicsi marad, az vessen magára?
Vessen magára. Kis- és középvállalkozások papíron léteznek, sőt minden politikus és tisztségviselő, akikkel találkoztunk, külön hangsúlyozták, hogy külön fókusz lesz a kis- és középvállalkozásokra. De ha gyakorlatban nézzük, akkor más a helyzet. Egy ellentmondás talán jobban rávilágít arra, hogy ez a szektor mennyire van benne a politikai gondolkodásban. Egy minisztériumi tisztségviselő, mikor megkérdeztem, hogy mi a definíciója ott a kis- és középvállalkozásnak, eltátotta a száját azt mondta: nekik olyan nincsen. Papíron az létezik, hogy 500 alkalmazott alatt kis- és középvállalkozásnak számít. Tegyük hozzá: európai méretekhez képset egy nagyvállalat teszi meg, hogy egymillió dollárért fejleszt, és egy 500 fős cég már nagyvállalkozásnak számít.
Mit üzenne a kint látottak alapján a magyar vállalkozóknak?
Azt, hogy a hagyományokat csak hosszú távon lehet kialakítani. Az elkötelezettség a legfontosabb.
Térjünk át a TTIP-re! Az Európai Unió és az Egyesült Államok között műszaki, technológiai szabványok vonatkozásában eljárás, szabályozási jogok között különbségek vannak. Ki van-e erre hegyezve a vita?
Ki van hegyezve és a a legkülönlegesebb eleme ennek a tárgyalássorozatnak, hogy két olyan partnerről van szó, amelyek közt egyfelől már eddig is napi 3 milliárd dollár áru és szolgáltatás cserélt gazdát. De azért van a nehézség, mert mindkét helyen magas szintű a szabályozás, és a kérdés az, hogy ezt vajon hogyan lehet összehangolni.
Obama elnök mandátuma végefelé járunk, és ő forszírozta, hogy jelentős megállapodásokat kössön. Ő a Csendes-óceáni térségben kötött TTIP-kat. Ott nem voltak ilyen problémák?
Ott másképpen merültek fel, ugye az Egyesült Államok a legnagyobb szereplő és mellette sok kis ország van. Olyan országok is, amelyek nem annyira fejlettek, mint az USA. Obama elnök prioritása volt, hogy ezek a megállapodások létrejöjjenek, és politikai szinten még mindig ambíció, hogy a transzatlanti tárgyalások legalább lezáruljanak 2016 végére. Azt mondják, közel állnak a megállapodáshoz. Igen, mert a vámtarifákról azt mondják, hogy 97%-ban megszületett a megállapodás, mert ott azonosak az álláspontok. Van 3%, amiről olyan távoliak az álláspontok, hogy kérdés, hogy ott sikerül-e. Ide tartoznak mezőgazdasági, élemiszeripari termékek. Vagyis olyan témák nem kerültek még az asztalra, mint például a nemzetközi döntőbíróság kérdése. Államok és befektetők, beruázók közötti vitaeljárás, amelyről az Unió beterjesztett egy javaslatot, az Egyesült Államoknak is van egy javaslata, de február végén még a tárgyalási asztalra sem kerültek. Így nehéz elképzelni, hogy az új amerikai elnök beiktatásáig, 2017 nyaráig ez a tárgyalássorozat lezárul. Persze utána kezdődik az a folyamat, hogy a kongresszus elfogadja-e, és Európában az EU Parlament és mind a 28 ország parlamentjei ezt elfogadják.
Kívülállók úgy gondolják, hogy Európa a járműipar vonatkozásában nagyon erős. Talán ebben az észak-atlanti együttműködésben a járműiparunk dominálhatna. Ha ez így lenne, akkor a Kelet-Közép-Európa beszállítói nagyot nyerhetnének. Jól gondolkodunk, ha így gondoljuk?
Feltétlenül. Bár számokról nem sok szó esett, az mégis kiderült, hogy Németország nagy nyertes lehet, és rajta keresztül Szlovákia, Magyarország. Magyarország 34%-os exportnövekedést érhet el, ez derült ki a statisztikából.
