Óriási mennyiségű vizuális tartalommal nézünk szembe nap mint nap. Reklámok, óriásplakátok, szórólapok, több tucatnyi fotó a közösségi oldalakon… Mindemellett pedig naponta akár 20-30 weboldalt is meglátogatunk – talán még többet is – új információkat, termékeket, szolgáltatásokat keresve. És hogy ebből a rengeteg képből, rengetek tartalomból mennyire és egészen pontosan mire is emlékszünk? Nos, erre a kérdésre több száz marketinges, reklám guru és pszichológus keresi elszántan a választ, ki ilyen, ki olyan okokból.
Mi most egy webdesigner, fotográfus segítségével esztétikai oldalról próbáljuk körüljárni a témát.
Szakértőnk, Gimesi András 1997 óta foglalkozik webdesignnal, 2008 óta pedig szabadúszó fotográfusként több területen is kipróbálta már képességeit, úgy mint divat- és modellfotográfia, dokumentarista fotográfia, tánc- és színházi fotográfia. Megjelentek fényképei nyomtatott és internetes sajtóban egyaránt, sőt kiállításai is voltak már.
András, kérem, adjon nekünk támpontokat! Mitől jó vagy szép egy kép? Egyáltalán ezek a helyes jelzők? Vagy másképpen: mitől lesz figyelemfelkeltő vagy megjegyezhető egy kép? Mi alapján osztják például a díjakat a fotóversenyeken?
Vannak alapvető, avagy „természetes” szabályok, amiknek jó, ha megfelel egy kép. Gondolok itt olyan dolgokra, mint pl. hogy a kép ne dőljön, hanem legyen a vízszintes vízszintes rajta, a téma hol legyen rajta (harmadolás, aranymetszés stb.), a téma éles legyen és így tovább. Természetesen ezen felül legyen benne valami saját látásmód, ne csak egy „szabályos kép”, mert az meg unalmas lesz, pont azért, mert túl szabályos. Épp ebből következik az is, hogy mindezen szabályokat fel is lehet rúgni, pl. a „ne dőljön” címűt el lehet hagyni, de akkor már direkt erős döntéssel, és vannak remek képek, amiken semmi sem éles konkrétan, mégis jó képek.
Persze nem lehet mindet egyszerre elhagyni, hiszen valahogy valamelyik szabály mégis érvényesülni fog egy jó képen.
Ugyanígy érvényes a kérdés a weboldalakra is. Hogy tehetjük érdekesebbé, megjegyezhetőbbé az oldalunkat? Vannak-e örök érvényű szabályok az arculat kialakításánál? Mire figyeljünk, mit kerüljünk? Mi a trendi?
A weboldalak megjelenését is meg kell tervezni, ami egyrészt a tulajdonos arculatát is kell, hogy tükrözze (formák, színvilág stb.), másrészt nem mindegy, hogy azon mi hol helyezkedik el. Pszichológiai dolog, hogy az emberek, leginkább a bal oldal felől a jobb oldal felé „futtatják a szemüket” bármilyen eléjük táruló látványon, így egy weboldalon is. Ugyanakkor, ha a jobb alsó sarokban van valami, az kevésbé „előremutató”, mint ha a jobb felső részen helyezkedik el.
Örök érvényű szabályok alapvetően az egyszerű kezelhetőség, tehát hogy „adja magát” az oldalon, hogy mi micsoda, hogy mi hol van, egyértelmű (legalábbis sejthető) legyen a látogatónak, hogy hova jut, ha egy bizonyos elemre kattint.
Egyébként a webdesign abból következett, hogy régen még készítettem számítógépre alkalmazásokat, azaz programoztam, amihez a felhasználói felületet is meg kellett tervezni és kialakítani. Ez még DOS-időkben volt, nem volt ott a Windows, hogy mindent „alánk toljon”. 🙂 Ebből a programozásból származik az is, hogy nem csak a design részét készítem el egy weboldalnak, hanem le is programozom. Tavaly ősszel pl. egy afféle zártláncú webes videoközvetítési rendszert programoztam le, ami a http://lifebox.gime.hu oldalról működik.
Ön fotográfus és webdesigner egyszerre. Mennyiben segíti a fotós véná a weblap-tervezést, van-e egyáltalán összefüggés a kettő között? Vagy tovább megyek, létezik-e olyasfajta alkotói szabadság a webdesign-ban, mint a fotográfiában?
Ráadásul ez csak két szakterület, de erről később… 🙂 A fotográfia és a webdesign között viszonylag kevés összefüggés van, de alapvető a látásmód. A fotóban megörökítek látványokat, egy webdesign-ban létrehozom azt a semmiből. Bár tény, hogy fotóban is van, hogy létrehoz az alkotó egy világot, és azt örökíti meg, de a legáltalánosabb az, hogy megörökíti a meglevőt, valahogy átszűri önmagán, és a saját látásmódja alapján „tálalja” a világnak vissza. A webdesign-ban pedig egy olyan „világot” kell létrehozni, ami megfelel bizonyos konkrét elvárásoknak, lásd pl. a megjelenést, az arculatot.
Bár mindkét terület kreatív tevékenység, mégis csak kevés az átfedés, szerintem.
Ugyanakkor fotóban is van, hogy elvárásnak kell megfelelni, mondjuk pl. egy esküvőfotózás esetén jó, ha a csoportképeken ott vannak a rokonok, és éles a kép, és mindenki a kamerába néz. 🙂 Egy riportfotó a valóságot kell, hogy visszaadja, így néhány apró igazításon (fényerő, kontraszt…) kívül az utómunka sem nagyon jellemző, míg egy elvont művészi kép készítésekor teljesen szabad keze van az alkotónak.
Ön olyan pályát választott, akár a fotózásra, akár a weblap-tervezésre gondolunk, amely igen telített a piacon. Hogyan lehet tisztességesen boldogulni? Érdemes-e árgus szemekkel figyelni a konkurenciát (egyáltalán lehet-e ilyen nagy számnál), vagy célravezetőbb egy-egy alterületet, egy-egy szakágat választva építeni a karriert?
Érdemes a konkurenciát is megnézni néha, de felesleges folyton ezt tenni, hiszen egyrészt nem jutna időm a saját dolgaimra. 🙂 Körül kell nézni, megvizsgálni, hogy mik az irányzatok, és kialakítani a saját koncepciót. Természetesen mindezt a megrendelővel együttműködve, folyamatos konzultációkkal. 🙂 Másrészt, ha túl sokat kifelé figyel az ember, akkor elvész a saját világa.
A piac telítettsége miatt is bejön a képbe az a „szabály”, hogy érdemes több lábon állni. 🙂
Kép: http://about.me/x3DGime
