Az intézkedés megítélése nem egységes: míg a növekvő adóbevételek a gazdaságpolitikai döntési mozgástér bővülését eredményezik, addig a közvélemény komoly kritikával illeti a távközlési szektor szereplőit, akik a növekvő adóterheiket különböző mértékben továbbhárítják az ügyfelekre.
A távközlési szektort a dinamizmus, tőke intenzivitás, innováció és a rendkívül kiélezett verseny jellemzi. Napjaink meghatározó részévé váltak a mobiltelefonok, melyek a mobilszolgáltatók révén az elmúlt közel két évtized alatt egyre szélesebb körű szolgáltatásokat nyújtottak. A 2012. május 9-én bejelentett, május 18-án az Országgyűlés által elfogadott, majd július 1-től hatályos Távközlési adó azonban megkérdőjelezheti a távközlési szektorban eddig megfigyelhető szolgáltatásbővülési, beruházás-növekedési pálya fenntarthatóságát.
A Távközlési adó keretében a telefonhívások és az SMS/ MMS szolgáltatások megadóztatásával a kormány a központi költségvetés bővülését várja, előzetes kalkulációk szerint az új adónem 2012-ben 30 milliárd forint, míg 2013-ban 52 milliárd forint többletbevételt eredményez. Az adó mértéke hívásonként 2 forint/ megkezdett perc, illetve 2 forint/ SMS/ MMS. A hívószámról indított hívások maximális adóterhelése 2012-ben magánszemélyek esetében 400 forint/ hó/ hívószám, vállalati ügyfeleknél 1400 forint/ hó/ hívószám. A bevezetésről való döntést követően alig egy hónappal később módosították a törvényt, 2013-ban magánszemélyeknek legfeljebb 700 forintot, vállalati ügyfeleknek 2500 forintot kell fizetnie havonként és hívószámonként. A magánszemélyek esetében a kormány engedményt tett, minden hónapban az első tíz perc lebeszélhető adómentesen.
A telefonadó bevezetése után várható módon, áremeléssel reagált a három mobilszolgáltató, valamint több, vonalas szolgáltatást kínáló vállalat, azonban az áremelés mértéke szolgáltatóként jelentős eltéréseket mutat, és nem érinti egységesen az összes szolgáltatást.
Úgy véljük, hogy a távközlési szektor megadóztatására mindenképpen szükség van a jelen gazdaságpolitikai környezetben, azonban a Telefonadó bevezetése nem tűnik kellő alapossággal átgondolt intézkedésnek. Fontos hangsúlyozni, hogy a szektoradó kivetésére kizárólag azért volt szükség, mert a kormány indokolatlan mértékben és konstrukcióban engedett ki százmilliárdokat az SZJA- ágon. Bár az adónemre vonatkozó jogszabály (2012. évi LVI. törvény) alapvetően illeszkedik a kormány adópolitikai célkitűzéseihez, a gyors döntési kényszer és az ezzel párhuzamosan lerövidülő döntési horizont kiszámíthatatlanná teszi az ágazat növekedési kilátásait. A jogszabállyal kapcsolatban aggályosnak tekinthető a bejelentés és a törvény elfogadása között eltelt minimális idő, mely kevésbé teszi lehetővé a társadalmi, korporatív egyeztetést. További problémát jelent a törvény jogszerűségének a kérdése, melyet jelenleg vizsgál az Európai Bíróság. Elmarasztalás esetén a következő kormány idején az adófizetőknek mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk. Az inkumbens vállalatok számára azonban a legnagyobb félelmet az jelenti, hogy eltérően az ágazati különadótól (Telekom adó), ebben az esetben nincs rögzítve, hogy mikor veszti hatályát a törvény. Ez arra enged következtetni, hogy a jövőben a kormány a folyamatosan változó gazdaságpolitikai helyzethez fogja igazítani a törvényt, ami tovább növeli a szektorban a bizonytalanságot.
A következő két év minden bizonnyal a Telefonadó jegyében telik. Tekintetbe véve a kormánynak a hiánycél tartása iránti elkötelezettségét, valamint az ágazati különadók kivezetéséből eredő bevételcsökkenést, úgy gondoljuk, hogy 2014-ig nem kerül kivezetésre az adónem. A mobilszolgáltató vállalatok számára ugyanakkor pozitívum lehet, hogy az internet alapú, ingyenes szolgáltatások iránti növekvő kereslet a mobilinternet szolgáltatások volumenének növekedésére is kedvező hatással lesz.
|
Gossler Judit Budapesti Corvinus Egyetem CV |
Roder Péter |
