A KKV szektor hogyan játszik szerepet a magyar versenyképességben?
Az köztudomású, hogy a legtöbb modern gazdaságban a technológiai fejlődés és innováció motorja, a termelékenység bajnoka a nagyvállalati szektor, és ebben nincs nagy különbség a fejlett nyugat-európai és a kelet-közép-európai gazdaságok között; de pontosan a KKV-szektor állapota az, ahol tekintélyes rés tátong mondjuk a német-holland-osztrák térség és a visegrádi négyek között. Leegyszerűsítve: egy német, holland nagyvállalat igen hatékony, működjön saját gazdaságában vagy a visegrádi térségben, és emellett rengeteg versenyképes, termelékeny közepes cég gazdagítja a német, holland gazdaságot, ezzel szemben a V4-eknél ritkaságszámba megy az ilyen. Annál több az elégtelen tőkeerejű kis és közepes cég a mi vidékünkön – holott a foglalkoztatásban ismeretesen igen nagy az a KKV-szektor aránya. Sajnos még azt is hozzá kell tennünk, hogy a V4-en belül a magyar KKV-szektor munkatermelékenysége (az egy alkalmazottra jutó hozzáadott érték) még a térség átlagától is elmarad.
Ezt tekinthetjük a magyar gazdaság egyik legkomolyabb, és sajnos régóta fennálló problémájának a KKV állapotát. De többre jutunk, ha inkább feladatként tekintünk az ügyre. Még azt se mondanám, hogy negyed évszázada nem történt volna kormányzati erőfeszítés a szektor megemelésére. Nagy remények fűződtek a multinacionális cégek beszállítói körébe való bekerüléshez – el kell ismernünk, hogy a folyamat elég lassúnak bizonyult. Azt is remélni lehetett, hogy az uniós fejlesztési alapok becsatornázásával felgyorsítható a szektor modernizációja. Nos, ebben is vannak eredmények, de eddig nem átütők. A kedvezményes hitelezés régebbi (start hitel, e-hitel) és újabb (növekedési hitelprogram) technikái is sokat lendítettek, de nem mindenkin. Gyakran azon cégek maradtak ki mindegyikből, amelyeknél a legnagyobb szükség lenne a modernizációra.
Az előzmények felidézésével nem a nehézségek fokát akarom ecsetelni. Az kimondható, hogy a KKV-szektor nagyon sokféle szervezetet, igen sokrétű üzleti kultúrát képvisel, és nincs egyen-megoldás. Az a leghasznosabb, ha az érintettek közvetlenül elmondhatják a maguk helyzetértékelését, kidolgozhatják javaslataikat, reagálhatnak a máshol kitalált, de őket érintő intézkedésekre. Ennek a szektornak a megerősödése ugyanis egyszerre javít a tartós és értelmes foglakoztatás és a nemzetgazdasági versenyképesség ügyén.
