Dr. Nagy Ágnes, a Békés Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatója
Azt gondolom, hogy a tudás mindenkié. Napjaink gyorsan változó világában egyre inkább előtérbe kerül a piacképes, a munkaerőpiacon eladható tudás, a megújulási képesség, az egész életen át tartó tanulás szükségessége. A munkaügyi központunk mottója évek óta egy idézet Graciántól:
„Annyit érünk, amennyit tudunk…
ismeretek híján úttalan a világ.”
Ez igaz mindenkire, minden szervezetre és minden egyénre.
A munkavállalók csak akkor tudnak munkahelyet szerezni és akkor tudják a munkahelyüket megtartani, ha rendelkeznek azokkal a szakmai ismeretekkel és korszerű munkavállalói tulajdonságokkal, kulcskompetenciákkal, amelyekre a munkaadóknak szükségük van. Ezek a kulcskompetenciák, amelyek a tudás realizálásához szükségesek, szinte fontosabbak, mint maga a szakmai tudás. Sokan úgy vélik, hogy a szakmai tudás könnyebben pótolható, mint többek között az, hogy valakinek jó fellépése legyen, jól tudjon kommunikálni, képes legyen csoportban együtt dolgozni a többiekkel, tudjon a közös célokkal azonosulni, legyen innovatív, rugalmas és nyitott a folyamatos tanulásra.
A tudásalapú, versenyképes gazdaság megteremtése képzett, a társadalmi változásokhoz és a munkaerőpiac új kihívásaihoz alkalmazkodni képes, szakmailag jól felkészült munkaerőt igényel.
A mai gazdasági és munkaerő-piaci helyzetben a munkáltatók csak akkor tudnak versenyképesek lenni és versenyelőnyre szert tenni, ha magasan képzett humánerőforrás áll a rendelkezésükre és őket a stratégiai céljaik megvalósításának szolgálatába tudják állítani. Kulcsfontosságú az, hogy a szervezet a munkavállalóit képezze, a képzésüket támogassa és a munkavállalóik által megszerzett tudást hasznosítsa, beépítse a szervezet mindennapi működésébe. Így lesz az alkalmazott által elsajátított tudás a munkáltatóé és közvetve az egész társadalomé is, azaz mindenkié.
A munkáltatónak az az érdeke, hogy különböző motivációs eszközök alkalmazásával a jól képzett munkavállalókat hosszú távon is a szervezetnél tartsa, azok tudását folyamatosan hasznosítsa.
Ahhoz, hogy az éles piaci versenyben egy szervezet a folyton változó és egyre növekvő követelményeknek meg tudjon felelni, hosszú távon sikeres legyen, a szervezetnek és munkavállalóknak is folyamatosan tanulniuk kell. Arany János szavaival élve:
„Hajt az idő gyorsan – rendes útján eljár –
Ha felülünk, felvesz, ha maradunk, nem vár.”
Dr. Bartók István, az Edutus Főiskola oktatási rektorhelyettese
A tudás egyéni és szervezeti is.
Ma már szinte közhelynek számít, hogy a modern vállalatok legfőbb értéke a tudás. Minden vállalat és vállalkozás sikerének a kulcsa a piaci versenyben előnyt biztosító tudás és ismeretek. A verseny rákényszeríti a vállalatokat és vállalkozásokat, hogy újdonságokat alkossanak. Az innovációs folyamat feltétele és részben eredménye is az új ismeretek és megoldások megléte és létrejötte. Minél gyorsabb a verseny a vállalat és a vállalkozás saját iparágában, annál erőteljesebben jelentkezik a megújulás igénye. A nagy társadalmi és gazdasági mozgások, így elsősorban a globalizáció, jelenleg pedig a válság felerősíti az innováció iránti igényt; a gazdaság szereplői pedig jól felfogott érdekükben mindent megtesznek azért, hogy sikerrel járjanak a megújuló versenyben.
Hogyan jön létre a tudás, az új ismeretek és képességek. A kérdés megválaszolásához érdemes megkülönböztetni egymástól az egyén szintjét és a szervezeti szintet. Az egyén szintjén nézve a tudást mindenképpen meg kell említenünk egy híres magyar tudós, Polányi Mihály nevét, aki 1958-ban Angliában megjelent „Személyes tudás” című könyvében először különbözteti meg a tudás két fajtáját a tacit és explicit tudást; és ezzel jelentősen hozzájárult a tudásról alkotott jelenlegi képünk kialakulásához. Az egyén szintjén a felfedezéseken kívül a képzések segítenek a tudás bővítésében. A vállalati tudás bővítésének tehát az egyik eszköze az egyéni képzések, továbbképzések biztosítása. Vannak szakmák, ahol ezt külső szabályok elő is írják és a formális képzésben történő rendszeres részvételre kötelezik a szakma gyakorlóját. Más esetekben, az egyén személyes karrierjének fejlesztését és a munkahelyi követelmények teljesítését szolgálja a képzés. A képzések kínálata jelentős; és a rövid tanfolyamoktól a végzettséget is nyújtó programokig terjed.
Nehezebb a dolgunk a körülményesen felfedhető és átadható személyes tacit tudás területén. A mesterfogások egy része elsajátítható a formális képzések részét képező gyakorlati képzés révén is. Másfelől, a képzési kínálat bővítését jelentő, a felsőoktatásban 2015. szeptembertől elérhetővé váló duális képzések nem kis mértékben a képzésben résztvevő vállaltoknál felhalmozódott tacit tudás átadását célozzák meg, hozzájárulva a hosszú ideje meglévő és túlnyomórészt kielégítetlen vállalati igény beteljesüléséhez, mely az azonnal a konkrét munkakörülmények között bevethető tudást, ismereteket és képességeket követelte az általános képzést nyújtó felsőoktatási intézményektől.
Sokat tesznek a vállalatok és vállalkozások is, hogy az alkalmazottak révén megtestesülő tudáson túl létrejöjjön és fejlődjön a vállalati rendszerekbe, rutinokba, szervezési megoldásokba beépülő szervezeti tudás, mely már nem pusztán az azt birtokló egyénekhez fűződik. A sikeres tudásmenedzsment részét képezi a szükséges egyéni tudás meglétének és fejlesztésének biztosítása; de azon jóval túl mutat, ahogy az egyéni ismeretek hozzájárulnak a közös feladatok megoldását segítő és biztosító vállalati rendszerek fejlesztéséhez és ennek révén fejlődnek a vállalati kultúrába beépülő puha megoldások és a működés kemény rendszerei is, a technológiától a termékekig
