A magyar gazdaságpolitika meghirdetett egyik legújabb célkitűzése a keleti nyitás dinamikus exportpiacokat keres Keleten, s ezzel is a magyar gazdaság dinamizálását kívánja szolgálni.
2014 júniusában alkalmam nyílott részt venni Bécsben az EU Duna Euro Régió Konferenciáján.
A 2 napos rendezvény alkalmat nyújtott arra, hogy betekintést nyerjek az EU kohéziós és regionális politikájába, felmérhessem milyen foglalkoztatás politikai következményei lehetnek a folyamatban lévő szerb csatlakozásnak az EU-hoz és a távolabbi (moldáv és ukrán) régiók bekapcsolódásának az európai gazdaság vérkeringésébe.
I. a Duna Euro Régió államai/tartományai, gazdasági fejlettségük
A Duna Euro Régió Konferenciára megjelentetett kiadványok közül számomra az volt a legértékesebb, amely az 1094 ezer négyzetkilométer területű és 111,1 millió lakosú régió államait vagy tartományait mutatta be. Nem csupán a népsűrűség adatok eltérései jelentősek, hanem a folyóáras bruttó hazai termék (GDP) előállításában is igen nagyok (24,1-szeresek) a különbségek.
Saját ellenőrző számításaim, elemzéseim jóval kiesebbnek, 4,45-szeresnek mutatják a vásárlóerő paritáson mért GDP különbségeket az egyes államok/tartományok között.
Ismerjük, hogy az EU tőlünk Nyugatra fekvő államai munkaerő piacainak megnyitása a magyar munkaerő előtt tőlünk is jelentős munkaerő elvándorlást okozott, miközben jelentős a Magyarországra való munkaerő beáramlás is. Ezeknek a munkaerő vándorlásoknak a fő generálója az elérhető jelentős munka jövedelem különbség és ezen felül a gyakran jobb munkakörülmények.
Eddigi elemzéseiben többször is foglalkoztam, az Eurostat adatainak felhasználásával, a munkanélküliségi ráta alakulásával az EU tagállamaiban. Külön figyelmet fordítottam a poszt szocialista EU-tagállamok jelentős részére, amelyek helyzete hasonlít a mienkére (Lengyelország, Románia, Cseho., Szlovákia, Horváto., stb.).
Most egy ettől eltérő, a foglalkoztatás mértékét jobban kifejező statisztikai mutatót sikerült találnom, a nagyon alacsony munka intenzitású családok arányát.
Az alábbiakban bemutatom a Duna-medence államainak néhány fontos gazdasági adatát:
Az EU biztonság- és gazdaságpolitikája szempontjából felértékelődik Ukrajna, Moldova és Grúzia is. Ez azt is jelenti, hogy a kohéziós és szomszédsági politika keretében, így a Duna Euro Régió projektek keretében is a jövőben fokozott figyelmet kívánnak fordítani erre a térségre.
Az adatok elemzésekor kitűnt, hogy a népesség adatok a helyben élő lakosságra vonatkoznak, nem tartalmazzák a munkavállalási céllal külföldön élőket. Emiatt Románia, Szerbia, Moldova adatai jelentősen eltérnek a korábban ismerttől.
A munkaügyi statisztikában szereplő munkanélküliségi ráta mutathat a valóságnál kedvezőbb képet, amennyiben az időszakosan foglalkoztatottakat is foglalkoztatottként mutatja ki. Az alacsony munka intenzitású népesség vagy családok mutató ugyanakkor figyelembe veszi, hogy adott személy vagy adott családban a kereső képes korúak átlagosan egy évben 3, 6 vagy 9 hónapot dolgoznak, foglalkoznak jövedelemtermelő tevékenységgel.
A magas vagy nagyon magas folyóáras GDP-jű államok/tartományok esetében egy középosztálybeli család esetében 3-6 hónap átmeneti munkanélküliség, vállalkozók esetén rendelés hiány még nem okoz feltétlenül súlyos életszínvonal visszaesést. A bérből és fizetésből élőkre ez a közepes jövedelmű vagy szegényebb országokban már nem mondható el.
II. Felzárkózási és migrációs politikák, eredmények
A fenti táblázatokban az utolsó, 7. oszlopban tüntettem fel az általam „felzárkózási mutatónak” nevezett viszonyszámot, amelyet úgy képeztem, hogy elosztottam az egyes országok EU átlag vásárlóerő paritásos bruttó hazai termékének egy főre jutó 2013. évi és 2002. évi értékét.
Ez a viszonyszám azt jelzi, hogy a Duna medence államai közül melyek voltak képesek pozícióik javítására és milyen ütemben. Jelzem, hogy a 2004. évi és a 2007. évi bővülési fordulók az EU egészének vásárló erő paritáson mért átlag GDP-jét is csökkentették, ezért a német és osztrák adatok nem feltétlenül javulást, hanem a korábbi pozíciók megőrzését jelentik inkább.
A táblázat 4. és 5. oszlopainak összevetése alkalmat ad az egy főre jutó folyóáras és vásárlóerő paritásos GDP-k összevetésére is, figyelembe véve az államok vagy tartományok lakosságát.
Az általam 6 országcsoportba sorolt államok között a legfejlettebb és legkevésbé fejlett (I. és VI.) csoportok között a folyóáras GDP-ben 13,5-szeres, míg a vásárló erő paritáson mért GDP-ben már csak 3,64-szeres különbség mutatható ki.
A felzárkózási mutatókban nagy eltérés tapasztalható, éllovasoknak Románia (1,802), Bulgária (1,475) és Szlovákia (1,411) számítanak.
Magyarország csak minimálisan tudott felzárkózni a nála fejlettebb 2 ország/tartomány csoportra, a 2 német szövetségi államra és az osztrák-cseh-szlovén hármasra.
Ez azt is jelenti, hogy érdemes az eddiginél sikeresebb magyar nemzetfelzárkóztatási gazdaságpolitikai koncepciót kidolgozni és végrehajtani.
Ebbe a rövid tanulmányba nem tudtam, de nem is kívántam belesűríteni azt a sok információt, amit a veszprémi konferenciára készülve 2014 októberében írásba foglaltam és előadtam. Az ott közölt tanulmány terjedelme 11 oldal volt.
Ízelítőt kívántam adni csupán abból, mennyire gyorsan változnak a Duna medencében a demográfiai viszonyok, többek között a lakosság munkavállalási célú elvándorlása és politikai változások hatása miatt is.
Az átfogó Európa képpel rendelkező politikusok és szakemberek tudják, hogy nem csak a Duna- vagy Kárpát-medencében, egymásra vannak utalva a szomszéd népek. A jelenleg még fejletlenebb régiók nagyobb növekedési potenciált képviselnek, amelyben részvételük esetén a fejlett régiók gazdasági szereplői is megtalálhatják számításaikat.
dr. Szabadkai Antal
tanácsadó
