Alapvető különbségek
Gazdasági ismeretek hiányában sem kell mély ismeretanyag, hogy megkülönböztessük a két szférát. A hivatali, mint állami működtetésű terület, és mint magán szféra, azaz a profitorientált (és nonprofit) szervezetek csoportja.
A munkavállalók szempontjából két nagyon fontos ponton múlik a motiváltság. Ezek a pontok pedig a teljes szervezeti viselkedést, kultúrát, eredményességet más dimenzióba sorolják.
Juttatások
A munkavállaló fizetése közszférában hosszú távon meghatározott, kivételes esetben tér el a mindenkori átlagtól. Ritkaságszámba megy, ha a fizetésemelés nem a munkában eltöltött évek vagy megüresedett pozíció hatására történik. A fizetés magánszféra esetén változékony és a cégvezetés szubjektivitására van bízva (természetesen a mindenkori jog határain belül).
A két „munkaváltatói hozzájárulás” közötti legnagyobb különbséget egyszerűen a dinamikus, illetve statikus kifizetés különbségében találjuk.
Karrier
A munkavállaló motiváltsága a munkavégzés során szintúgy más típusú igényeket kíván. A közszférában a munkáltató „életben maradása” olyan mértékben alapvetőnek számít, hogy ezzel a munkahelymegőrző nyugalommal kevés vállalati dolgozó rendelkezhet. Míg a közszférát a stabil állás jellemzi, monotonitástűrés és szakterület gyakorlatiasan is elmélyült ismerete, addig a magánszférát a gyors kitörési lehetőségek, kiemelkedő fizetés és gyors ranglétrán való fellépés.
A munkavállaló
Az előzőekben leírtak alapján nem mindegy a munkavállaló szempontjából, hogy milyen a stressztűrő képessége, mennyire erős a monotonitástűrése, milyen gyorsan ég ki, mennyire hajlandó a céges viszonyokon kívül is képezni és fejleszteni önmagát.
Mind a két terület teljesen más mentalitású és képességű egyéneket kíván, természetesen emellett szintúgy fontos tényező, hogy a munkavállalót érdekelje a munkafolyamat, amit szánnak neki.
A cégvezető
A cégvezető motiváltsága pedig a végtelenségig kell, hogy tartson, hiszen mindig a legtöbbet Ő lesz kénytelen tenni a cégért. Az Ő motíváltsági szintjének fele lesz a második emberé, és annak egy része a középvezetőké, és így tovább a ranglétrán lefelé haladva. Éppen ezért a vezető azért vezető, mert mindig az élen van, előljár, felügyeli és hajtja a munkát. És ami a legfontosabb, hogy saját belsőjéből megosztva motiválja a többieket.
