A közbeszerzés szereplői nagyon sokszor kerültek konfliktusba a formai hibák kezelése miatt, a pályázatokat sokszor formai hibák miatt támadták meg, és utasították el, melynek következtében az eljárás olyannyira elhúzódott, hogy már maga a beruházás vált kétségessé. Az új közbeszerzési törvény, melyet a Parlament 2011. július 11-én hagyott jóvá, célja ezért az volt, hogy egyszerűsítse az eddigi gyakorlatot.
Az új közbeszerzési törvény (2011. évi CVIII. tv.) első ránézésre főleg terjedelmében különbözik az elődjétől, míg a korábbi közbeszerzési törvény 407 §-ból állt, az új törvény csupán 183 §-ból áll. Az új törvény megalkotóinak koncepciója az volt, hogy az új törvény ne csak rövidebb, de átláthatóbb is legyen, ezért azt a megoldást választották, hogy a részletszabályokat nem a törvény tartalmazza, hanem azokat külön végrehajtási rendeletekben fogalmazzák meg. Külön rendeletben kerülnek szabályozásra például a Közbeszerzési Hatóság által vezetett nyilvántartásokra, jegyzékekre vonatkozó szabályok, a műszaki leírásokra vonatkozó részletszabályok, az építési beruházások közbeszerzési eljárásainak és szerződéses feltételeinek egyes részletes szabályai, szociális, környezetvédelmi szempontok stb. Ez a jogszabályalkotási technika azt a célt szolgálja, hogy így a közbeszerzési szabályozás törvénymódosítás nélkül igazodhat a gazdaság igényeihez.
Az új közbeszerzési törvény egyik fő célja a kis-és középvállalkozások támogatása. Ezt egyrészt azzal éri el a törvény, hogy csökkenti az alvállalkozói szintek számát, vagyis kevesebb olyan szereplő lesz a közbeszerzésekben, akik csak a pénzt veszik le, de érdemi munkát nem végeznek. Javít különösen a kis- és mikrovállalkozások esélyein és teljesítési képességén, hogy az új törvény szerint építési beruházás és az uniós értékhatárt elérő értékű szolgáltatás megrendelése esetén az ajánlattevők előlegre lesznek jogosultak. A közvetlen kifizetéssel, azaz azzal, hogy az ajánlatkérő közvetlenül az alvállalkozónak fizethetnek pedig azt próbálja garantálni a törvény, hogy aki a munkát ténylegesen elvégzi, mindenképpen megkapja a pénzét. A kifizetés szabályaival kapcsolatban azonban számos kritika fogalmazódott meg, különösen az ÁFA-jogszabályokkal való ellentétre hivatkozással. A közvetlen kifizetés azonban több szempontból is előnyösebb lenne az alvállalkozók számára, különösen arra a szabályra figyelemmel, amely biztosítaná, hogy a nyertes ajánlattevő felszámolás alá kerülése esetén az igazolt teljesítés alapján az alvállalkozónak közvetlenül járó összeg nem része a felszámolási vagyonnak. Rögzítésre kerül továbbá, hogy a nyertes ajánlattevő engedményezés vagy a követelés elzálogosítása útján – érvénytelenség terhe mellett – nem vonhatja el a közvetlen kifizetésre jogosult alvállalkozók díjának fedezetét. Segítséget jelenthet a kis- és középvállalkozások számára az is, hogy a jótállási és a szavatossági igények teljesítésére kikötött biztosíték vonatkozásában az ajánlatkérő a szerződésben lehetővé teheti, hogy a fizetési számlájára történő befizetés helyett a biztosíték meghatározott része az ajánlattevőnek a teljesítésért járó ellenértékből – amely nem érintheti a közvetlen alvállalkozói kifizetésre elkülönített összeget – levonás útján kerüljön biztosításra.
BALÁZS & HOLLÓ Ügyvédi Iroda
