A magyar export offenzíva létjogosultságához nem fér kétség. Az irányokról folynak szakmai viták és a különböző érvek között
nehéz is igazságot tenni. Egy kérdésben azonban aligha lehet vita. A magyar gazdaság természetes piaca és térnyerési területe a Kárpát-medence.
A térségen belül pedig Szerbia különösen fontos lehetőséget kínál a hazai kilépésre. A két állam között épülő jó viszony alapul szolgálhat a gazdaság élénkítésére.
Szerbia az uniós tagságáig hazánkat fontos köldökzsinórnak fogja tekinteni a nyugati piacok felé. ( Igaz a rendeződő horvát szerb viszonyok között ezt a szerepet másik déli barátunk is szívesen ellátja) A vajdaságban élő magyarság pedig a lehetőségeken túl egyfajta gazdasági felelősséget is ró hazánkra.
Nem egyoldalúak az érdekek. A szerb piac nem csak jó felvevő és közvetítő a balkán országai felé, de vámkedvezményekkel kecsegtet Oroszország és a FÁK egyes országai felé is. A mintegy 14 % nyi megtakarítás lehetősége élet vagy halál kérdése lehet ezeken a végtelenségig „kihegyezett” piacokon. Természetesen semmi nem olyan egyszerű, mint ahogy látszik. A szerb oldalról kötelező 51 % nyi hozzáadott értéket alaposan ellenőrzik déli barátaink hatóságai, míg az orosz határokon sem könnyű bejutni. Sokan panaszkodnak az orosz hatóságok túlzott alaposságára.
Egy exportőr például arról is beszámolt, hogy a tőkehúsoknál nem elég magát a céget akkreditálni, hanem minden szállítmány külön állatorvosi engedélyeztetésen megy át.
A hűtőkamionok napokig várakoznak a határokon. Ez fenntarthatatlan!
A Nemzeti Kereskedőház melléállásával és egy gyors, a magyar jelenlét biztosításának megszervezésével rendkívül sikeres kiállítást szervezett Szabadka városa. Természetesen ehhez kellett az a nagyfokú melléállás is amit Maglai Jenő polgármester tanúsított az ügyben.
A vásár kapcsán új megvilágításba helyezhető a magyar kárpát-medencei export és gazdasági jelenlét. Sorozatot indítunk ennek a folyamatnak az érzékeltetésére.
