2015 első hónapjaiban riasztó híreket kaptunk mind a Magyarországra irányuló, mind a rajtunk átmenő migrációs forgalom megugrásáról, valamint a Földközi-tenger térségéből.
Ezeket az információkat értékelve arra a következtetésre juthatunk, hogy egyre többen hagyják el szülőhazájukat részben a politikai instabilitás, részben a megélhetés nehézségei miatt. A Magyarországon átmenő, részben itt maradó migránsok többségét a legutóbbi hónapokban szíriaiak, afgánok, koszovóiak és kisebb részben afrikaiak teszik ki.
Németország és Olaszország újabb emigrációs hullámtól tartanak, a múlt héten rendkívüli Európa Tanácsi ülést is összehívtak ebben a témakörben.
Ez év első negyedében az Országgyűlés Európai ügyek bizottságában meghallgatták a migrációs ügyekért felelős minisztériumi vezetőket, akik a magyarországi helyzet súlyosbodásáról számoltak be. Bár arányaiban kisebb problémákkal küzdünk, mint a valódi migrációs célországok, de a magyar költségvetést így is megterhelik azok az idegen rendészeti kiadások, amelyeket a menekült hullám erősödése okoz. A politikai menedék kérés indokoltságát az idegen rendészeti hatóságok elbírálják. A gazdasági menekültekre vonatkozóan nincs egyértelmű szabályrendszer az EU-n belül.
Így foglalhatjuk össze a mostani helyzetet.
Osztrák és magyar részvétellel lépéseket tettek a hatóságok a koszovói gazdasági menekültek egy részének visszajuttatására a küldő állam/terület felé.
Az alap probléma azonban továbbra is fenn marad: tisztes megélhetést kellene biztosítania az adott államoknak polgáraik részére és ebben bizonyos mértékű EU segítségnyújtásra is számíthatnak.
Korábban már foglalkoztam egy cikkben a Duna-régió államainak gazdasági helyzetével, jelentős fejlettségbeli különbségeivel. Most a migráció és a külföldi állampolgárok aránya szempontjából vizsgálom azt a 15-16 országot, vagy tartományt, amelyet a Duna-régióhoz sorolhatunk.
A Német Szövetségi Köztársaság 2 szövetségi állama: Bajorország és Baden-Würtemberg valójában nem önálló államok. Koszovó nemzetközi státusa is részben vitatott. Ukrajna 4 nyugati körzete (oblaszty) szintén nem egész államot képvisel, de csak ez a 4 körzet a 24-ből sorolható a Duna vízgyűjtő területéhez. A Duna-régió lehatárolása problémás tehát, mert Csehországot általában egész területével sorolják ide, miközben csak a Morva folyó vízgyűjtője tartozik valójában ide. Koszovó sem, de mint fontos migrációs küldő ország ide vettük kimutatásunkba.
A 16 területi egységet tartalmazó táblázat egyértelműen mutatja, hogy migrációs célponttá a legnagyobb egy főre jutó vásárló erő paritású államok/tartományok váltak. Az itt szereplő adatokat 2 forrásból merítettük:
1., Der Neue Fischer Weltalmanach 2015, (országonkénti adatok)
2., Economist: The World in 2015 kiadványa
A táblázatban alkalmazott csoportosítás közel hasonló területű és lakosságú országcsoportok összehasonlítását tette lehetővé 2 kivétellel, a nagy népsűrűségű 2 dél-német tartomány, illetve a 4 ukrán oblaszty, Moldova és Koszovo csoport esetében, amely területben és lakosságszámban is kicsi, kb. fele az „átlagos csoportnak”.
Mostani írásom szempontjából a külföldiek arányszáma a legfontosabb adat, amely igen nagy eltéréseket mutat.
A 2 délnémet tartományban 10% feletti a helyben lakó külföldi állampolgárok aránya, míg Nyugatra haladva az osztrák-cseh-szlovén állam csoportban ez az arány 7,5%.
Igazi törés azonban nem itt, hanem a köztes helyzetben lévő magyar-szlovák-horvát csoport esetében van a tőle Nyugatra, Keletre és Délre fekvő államokhoz/tartományokhoz képest.
A Kárpát-medence nyugati felét elfoglaló 3 államban a külföldi állampolgárságúak aránya 1,23%, míg déli és keleti szomszédainknál 0,4 és 0,64 % közötti, tehát elhanyagolható. Nyilvánvalóan azért, mert ezek a migrációs küldő országok, ahol a megélhetési problémák a PPP GDP adatok alapján is igen nagyok!!!
Egyes elképzelések szerint az újra növekvő migrációs nyomás alatt álló közép- és nyugat-európai államok szívesen vennék, ha a keleti félperiféria államai többet vállalnának magukra a menekült áradat feltartóztatásából. Ennek azonban több akadálya is van.
Már ma is jelentősek a menekült táborok környékén a közbiztonsági problémák, a menekült ügyek intézése Magyarországon is növekvő költségvetési kiadásokkal jár. Erőforrásaink ezen a téren is korlátozottak.
Valódi megoldást a gazdasági migráció kiváltó okainak felszámolása jelenthetne közép és hosszú távon, ami azonban a küldő országok gyorsabb ütemű felzárkóztatását, gazdaságának dinamizálását igényelné. Tudjuk azonban, hogy a megszorító, minden áron az egyensúly megteremtésére koncentráló gazdaságpolitika korlátozza a fogyasztást, ezzel a gazdasági növekedés lehetőségét valamint a beruházásokat is. Az EU vezető országaiban már részben felismerték ennek az ördögi körnek a veszélyét, s olyan beruházás élénkítő, növekedés barát intézkedésekkel kísérleteznek, mint a 315 milliárd eurós beruházás élénkítő csomag. Ennek kevesebb, mint 10 %-át tenné ki az EU forrás, több mint 90 %-ot tagállami és vállalati erőforrásokból kellene előteremteni.
A magyar migrációs helyzetet az jellemzi, hogy 140 ezer külföldi él Magyarországon, a magyar migránsok számát a különböző becslések ennek 2-3-szorosára teszik. A 20 millió lakosú Romániában 80 ezer külföldi él (arányuk 0,4 %), a 7,3 millió lakosú Bulgáriában 44 ezer (arányuk 0,6 % a magyar 1,4 %-kal szemben).
A 7,2 millió lakosú Szerbiában a bolgárhoz hasonló a helyzet. Ukrajna 4 nyugati körzete jelenleg a polgárháborús helyzet miatt újra migrációs nyomás alá került, ennek mértékéről megbízható adatokkal nem rendelkezünk.
Az EU tagállamainak vezetői egyelőre azt a kényes egyensúlyt keresik, amely a migrációs problémák uniós és nemzeti hatáskörben való megoldását egyaránt lehetővé tenné.
