Az Eximbank legutóbbi története siker sztorinak is nevezhető. Ez nem a kötelező udvariaskodás, sokkal inkább közvélekedés. Az Eximbank és a magyar bankrendszer szoros (refinanszírozási) köteléke már kifejezetten kiérlelt stratégiát mutat. Az Ön személye pedig egyenesen letéteményese a „keleti nyitás” ügyének. Elnök úr, kérem segítsen információs rendet tenni a magyar export kérdésében.
Ha a 2012-es magyar kivitelt 100-nak tekintjük, abból milyen arányban részesedik az Unió, az USA és más országok?
Amikor a magyar külkereskedelmet vizsgáljuk, tudnunk kell, hogy Magyarországnak az elmúlt időszakban és a jövőben is az alapvető piaca az Európai Unió, ezen belül pedig a német piac a legmeghatározóbb. Ezt jól mutatja , hogy a hazai exportnak mintegy kétharmada irányul az EU-ba, ezen belül , körülbelül 65%-a Németországba. Az USA-ba irányuló export az hasonlóan a többi közép-európai országhoz mintegy 2,5-3%, az ázsiai országokba irányuló export pedig 6,5-7%.
Nemzetgazdasági szempontból miért jó taktika a „keleti nyitás” akkor, amikor a legfontosabb partnereink ma nem is ott vannak?
A kormány 2010-ben hirdette meg a keleti nyitás politikáját, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a stratégiában már kezdettől fogva is a „nyugati tartás” mellett határozták meg a keleti piacokon elérendő növekedést: az EU nyugat-európai országaiban még a válság következtében beállott piacszűkülés mellett is tartani kívántuk az elért pozícióinkat.
A fejlődési lehetőségeket azonban egyértelműen az európai átlagot meghaladó növekedési ütemet produkáló keleti piacok nyújtják. Ezen belül is kiemelt jelentőségű a kínai piac, amelyik még 2012-ben is – aláhúznám azt, hogy tervezetten alacsonyabb mértékű – 7% fölötti GDP növekedést tudott produkálni. Nem szabad elfelejteni, hogy a 2008-at megelőző 10 évben Kína folyamatosan kétszámjegyű GDP növekedést ért el. Az un. keleti nyitás véleményem szerint azért is jó stratégia, mert egyrészt olyan termékeknek kínál új felvevő piacot, amelyek a nyugat-európai piacokra nem férnek be, másrészt ezekből az országokból olyan alapanyagokat, félkész termékeket hozhatunk be, amelyek további feldolgozása révén részben belső piaci, de nagyobb részben további külkereskedelmi növekedést tudunk megvalósítani.
Keletre tekintenek a nagyok is. Németország, Kína és „keleti” politikája ismert. Az USA kereskedelem politikája is enyhén szólva számol Kínával. Nem is beszélve a többi szuperhatalomról. Mit remélhetünk mi ebben a versenyben?
Kína mára mindenhol a gazdasági növekedés jelképévé vált, hiszen jelen pillanatban a világ második legerősebb gazdasági hatalma Japánt megelőzve, a világ második legnagyobb exportőre Németország mögött; sőt, becslések szerint egy évtizeden belül mindkét területen a világ vezető gazdasági erejévé válik.
| Néhány számmal érzékeltetném ezt: 2012-ben az USA exportja Kínába mintegy 115 milliárd dollár volt, az importja 440 milliárd dollár; a német-kínai kereskedelem összege ugyanebben az évben 200 milliárd dollár volt, azonban az export-import arány jóval kiegyenlítettebb.
A magyar-kínai kereskedelmi forgalom „csak” 8,2 milliárd dollár volt ebben az évben, ami viszont örvendetes, hogy a Kínába irányuló magyar export abszolút értékben és arányában is évek óta folyamatosan nő. Ezek a számok még nem mutatják azt a növekedési potenciált, ami a két ország gazdasági kapcsolataiban akár rövid időtávon belül is benne van, hiszen Magyarország olyan lehetőségeket tud nyújtani a kínai cégeknek, amiknek eredményeként megvethetik a lábukat az EU-s piacon. |
Születési hely, idő: Nagykanizsa, 1947. Iskolai végzettség: Közgazdaságtudományi egyetem (MKKE, 1975) Nyelvismeret: angol Egyéb képzettség: az MLE és az MLBKT tanúsított logisztikai szakértője, Szakmai terület: logisztika (készletgazdálkodás, elosztás, beszerzés), közúti, vasúti, vízi fuvarozás, vám. Munkahelyek, beosztások (teljesség nélkül): |
A módosítások egyrészről új irányokat nyitottak a hitelek, a garanciák és a biztosítások nyújtásának terén, másrészről módosultak a meglévő finanszírozási, biztosítási és garanciavállalási lehetőségek feltételei. Ennek eredményeként már 2012-ben is az előző évi kétszeresére nőtt a hitelfolyósítások összege, ezt 2013-ban várhatóan további 60 %-kal, mintegy 340 Md. Ft-ra tudjuk növelni.
Természetesen tudjuk, hogy a keleti nyitás nem egyenlő a kínai nyitással. A versenyhelyzet azonban máshol sem kisebb. Hol vannak még olyan terepek, ahol a magyar termékek, szolgáltatások, esetleg tőke baráti fogadtatásra talál?
Általánosságban elmondható, hogy ma mindenhol kiélezett versenyben kell részt vennünk, és azokat a „réseket” kell megtalálni, ahol olyan egyedi termékkel, olyan egyedi szolgáltatással tudunk megjelenni, amivel a nálunk jóval nagyobb és erősebb gazdaságok nem foglalkoznak.
Például a FÁK államok döntő többségében a magyar termékek, a magyar tőke, vegyes vállalatok létesítése nem csak politikai szinten, hanem a vállalkozók körében is népszerű, tapasztalataink szerint keresik és örömmel fogadják a velünk való együttműködési lehetőségeket.
Ezen kívül a verseny egyik fontos tényezője a finanszírozás, ahol kiemelt fontosságot kap az Eximbank, ami a jogszabályok módosításával a korábbiakhoz képest jóval szélesebb „termékkörrel” tudja támogatni a magyar exportőröket, ezen belül is kiemelten a KKV szektort. Ennek eredményeként ezen a területen ugyanolyan versenyképes pozíciókkal rendelkezhetnek a magyar cégek is, mint akár a német, akár a francia exportőrök.
A világgazdasági versenyben koncentráció zajlik. Persze távlatos filozófiai kérdés is, nem az Uniónak kellene együtt „keleti nyitást” végeznie? Helyes az, hogy a nemzetállamok egymást taposva megoszthatóvá teszik magukat és a Uniót ezeken a fontos piacokon?
Évek óta folyik a világgazdaságban egy nagymértékű koncentráció. A korábban már említett kiélezett versenyhelyzet szükségessé teszi, hogy a termékek előállítása során valamennyi költségnél megtakarításokat érjenek el a gyártók, csökkenjen az ellátási láncban résztvevők száma.
Az Unió gazdaságilag nem egységes, ez nem is lenne jó, hiszen mindegyik országnak megvan a maga sajátossága, erőssége, én úgy gondolom, hogy a keleti nyitás piacai, legyen szó akár Kínáról, Indiáról, Indonéziáról, vagy akár az afrikai országokról, olyan nagyok, hogy mindenkinek még bőven vannak lehetőségei a terjeszkedésben. Nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek az országoknak a nagy része – elsősorban Kína és India – ma már nem csak un. termelő piac, hanem egyre inkább fogyasztási piac is.
Azért a verseny megmarad, és ebben a versenyben az Eximbank feladata az, hogy a külgazdasági politika fő irányvonalának megfelelően a magyar exportőröknek a maga területén minden olyan támogatást megadjon, hogy a versenyképességük versenyelőnnyé változzék.
Elnök úr, végezetül engedjen meg egy pár személyes kérdést is! Ön az életpályáját tekintve inkább bankár, vagy vállalati szakember, esetleg a „kínai siker sztori” érdekképviseleti kitalálója? Mit tekint a legjellemzőbbnek?
Ha visszanézek az életpályámra, ezt kevesen tudják, ha nem is bankérként, de banki dolgozóként kezdtem dolgozni a Magyar Nemzeti Bankban, utána pedig hosszú ideig a vállalati szférában dolgoztam, de szinte minden egyes munkakörömben szoros kapcsolatban kellett lennem magyar és külföldi bankárokkal.
Én úgy gondolom, hogy a szállítmányozásban és a logisztikában eltöltött évtizedek egy olyan szemléletmódra tanítottak meg, amely nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszi a gazdasági mozgások figyelemmel kísérését. Így a „kínai siker sztorinál” sem az érdekképviseleti rész az érdekes, hanem az, hogy egy civil egyesület vezetőjeként a kormányzat és a vállalatok között katalizátorai legyünk egy olyan kétirányú információáramlásnak, amely nélkül a közös siker elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan.
Akkor, amikor nem makro közgazdasági kérdésekkel foglalkozik, nem bankot vezet, hogyan regenerálódik, mi a hobbija és kiknek a társaságában pihen a legszívesebben?
Hosszú évek óta vitorlázom, és az utóbbi 10 évben motorozni is megtanultam, és miután három és fél éve „aktív” nagyapa vagyok természetes, hogy a legszívesebben a barátaim mellett az unokámmal szeretek minél több időt együtt lenni.
