Az NGM az Új Széchenyi Terv részeként egy önálló program alapjait rakja le. A Radetzky Jenő, MKIK alelnök kezdeményezte program a dualizmus nagy miniszterelnökéről, Wekerle Sándorról kapta a nevét, és azokat a hazai elsősorban kis- és közép vállalatokat kívánja támogatni, akik ebben a régióban kívánják növelni befolyásukat, piaci pozíciójukat. Kis túlzással tekinthetjük ezt afféle magyar PHARE-szerű programnak is, ahol azonban a pénzügyi támogatással történő felzárkóztatás mellett nagyobb hangsúlyt kap a szakmai alapú ösztönzés, a térségi fejlődéshez, az új piacok feltárásához szükséges keretfeltételek megteremtése. A program sikeressége esetén jelentősen növekedhet exportképességünk és a Kárpát-medencei régióban akár Magyarország töltheti be a legjelentősebb gazdasági integrátor szerepét. Az ehhez vezető út azonban sok esetben a szomszédos országokkal való együttműködésen keresztül vezet. Az intézkedések révén olyan termelő kapacitások jöhetnek létre a régióban, ami – akár csak a munkahelyteremtéssel is – hozzájárul a fellendüléshez a határainkon kívüli kárpáti térségben. Az ott realizálódó minden fejlődés pozitívan érinti az anyaországon kívüli nemzettesteket is.
Élénk vita folyik arról, hogy mely ágazatok lehetnek a legalkalmasabbak a határokon átívelő együttműködés sikeres megkezdésekor.
A hazai multik támogató és úttörő szerepe megkerülhetetlen a térségben.
A Wekerle Terv elsősorban nem ezeknek a vállalatoknak a támogatásával számol, sokkal inkább a már pozíciót foglalt multik katalizáló szerepvállalását feltételezi.
Jelentős kérdés a környező országok érzékenysége is a magyar Kárpát-medencei programokkal szemben. Nem szabad véka alá rejteni, hogy valamennyi ország dédelgeti a regionális koordináló álmát. Gondoljunk csak arra, hogy szerb barátaink aligha szeretnének lemondani a nyugat-balkán vezetője címről. Ausztria is szívesen lát el még ma is a Monarchia külső határáig. Szlovákia elérkezettnek látja az időt, hogy például a kelet kapujaként ő maga legyen egy európai terminál, annak minden gazdasági következményével, s a húszmilliós Románia sem biztos, hogy Budapestről várja a koncepciókat.
Más kérdés, hogy egy olyan magyar program, ami gazdasági élénkülést hoz a szomszéd országok közigazgatási területein is, minden fanyalgás mellett is támogatásra számíthat. Ez a mi tárgyalási pozíciónk! A pénznek nincs szaga! Csak legyen belőle elég…
Nemzetközi Gazdasági Konferencia
Szováta 2011
