Körülbelül fél éve egyre óvatosabb, sőt borulátóbb előrejelzéseket olvashatunk az Európai Únió tagállamainak növekedési kilátásairól és foglalkoztatási helyzetéről.
2011 utolsó negyedévére általában lelassult a gazdasági növekedés, több országban csökkent is a gazdaság teljesítménye ( Görögo., Íro., Portugália, Spanyol- és Olaszo-ban is ). Nem meglepő tehát, hogy a konjunktúra lanyhulásával csökkent a munkaerő iránti kereslet is.
Magyarország esetében sikerült elkerülni eddig a gazdasági visszaesését és a téli hónapok szokásosan kisebb munkaerő keresletén túlmutató jelentős foglalkoztatási helyzet romlásról eddig az adatok szerint nem beszélhetünk. Az is tény viszont, hogy lényeges javulásról sem.
Az EU 27 tagországában mért munkanélküliség 10,2 %, s ehhez képest a 11%-os magyar adat nem sokkal gyengébb. Elgondolkodtató azonban, hogy Ausztriában 4,2, Németországban 5,7, Csehországban 6,8 és Romániában 7,1 % a munkanélküliek aránya. Bulgária 12,4, Szlovákia 14%-os adata nem túl vígasztaló számunkra, amint a 21%-os görög és a 23,6%-os spanyol munkanélküliség sem.
Április második hetében a Hvg-ben és a Figyelőben megjelent adatok óvatosságra intenek minden elemzőt: gyors javulásra fellendülés vagy stabilizálódás nélkül alig számíthatunk. A kormányzati intézkedések valószínűleg csak a foglalkoztatási helyzet szintentartásához elegendőek úgy, hogy kevesebb munka jut több embernek, akik eddig segélyekből tartották fenn úgy-ahogy magukat és családjukat. Ezt állítják legalább is a munkaügyi kormányzat kritikusai.
10 év alatt 1 millió új munkahelyet teremteni nem könnyű, ez évi 100 ezer új munkahelyet jelentene, miközben több tízezer meg is szűnik. A szaldó pozitív tartományban tartásához arra lenne szükség, hogy a meglévő munkahelyek túlnyomó többsége megtartható legyen. Ezzel szemben rendszeresen kapunk híreket magyarországi nagy foglalkoztatók részleges vagy teljes kivonulásáról. Az első 2 negyedév lezárt adatai nélkül a változások irányát is elég nehéz lesz megítélni.
Vita bontakozott ki kögazdász körökben arról is, lehet-e és milyen mértékben húzó ágazat az agrár- és élelmiszergazdaság Magyarországon ? Ezt tükrözi a HVG 2012. április 14-i számában megjelent több kritikus hangvételű írás. Nyilvánvalóan időszerű a kormányzási ciklus félidejében elemezni milyen várakozások vagy igéretek valósultak meg ezen a területen, például a birtokpolitikában és a zöld- és agrárgazdasági foglalkoztatás bővítésében, amelynek az össz bővülés 30 %-át kellene adnia. Tényszerű az a közlés is, mely szerint a kedvező áralakulás eddig segítette az élelmiszergazdasági termelőket.
A kistermelők szövetkezetekbe tömörülése és szociális szövetkezetek tevékenységében agrár profil kialakítása jó elképzelésnek tűnik, kormányzati támogatást is élvez. Néhány kérdésben azonban EU-s egyeztetésekre is szükség van, az EU közös agrár politikája pedig 2013 júniusáig alakul ki. Gyors sikerre emiatt reálisan nem számíthatunk.
A gazdasági év jelentős csapadék hiánnyal indul, csak remélhetjük azt, hogy ez mérséklődik, esetleg kiegyenlítődik. 2012 őszén tisztábban látunk a várható termés kérdésében is.
A magyar foglalkoztatási helyzet regionálisan is nagy eltéréseket mutat, a a közép-magyar régióban ( Pest megye és Budapest ) mintegy 20 %-al kedvezőbb a helyzet, mint az észak keleti régiókban ( Észak-Magyarország és Észak Alföld ) ahol 40-50% magasabb a munkanélküliség immár tartósan. 2006-ban a közép-magyarországi adat még 5,1 % volt, idén februárra 8,9%-ra emelkedett. Túl sok örömre tehát itt sincs ok.
A magyar KKV szektor a gazdasági nehézségeket szintén megszenvedi, jelentős foglalkoztató szerepét megőrizni vagy javítani csak nehezen tudja. A munkaügyi kormányzat a közmunka programokkal próbálja elérni a helyzet stabilizálását, javítást. Ez hozhat eredményeket, némi javulást. Személyesen nagyobb eredményt remélnék a vállalkozói szféra és a kormányzati szektor olyan foglalkoztatás bővítő vagy munkahely megőrző programjaitól, projektjeitől amelyeket az elmúlt 10-15 évben az EU-s tagállamok legjobb gyakorlatait honosítva vettünk át, s eddig sikeresnek bizonyultak, elterjesztésre méltóak. Ilyenekre van jónéhány példa, s igény esetén a hazai szakemberek is rendelkezésre állnának.
Ha van olyan közös ügy, amelyben közel teljes az egyetértés Magyarországon, az az, hogy a foglalkoztatási helyzet érdemi javítása nélkül gazdasági nehézségeinkből nagyon nehéz lesz kilábalni, s ezért ez ügyben mindenkinek mindenkivel célszerű összefognia. Magam a mellett érvelek, hogy a KKV-szektort a kormányzat vonja be jobban foglalkoztatást bővítő, munkahelymegőrző döntéseinek, intézkedéseinek meghozatalába és végrehajtásába is.
dr. Szabadkai Antal
foglalkoztatás politikai és agrárszakértő
