Több mint fél évszázada tudjuk, hogy az egészség megőrzésének alapvető feltétele a minőségi táplálkozás. A legfontosabb energiát adó tápanyagok a fehérjék, a zsírok, és a szénhidrátok, ám ezek a szervezet kiegyensúlyozott, harmonikus működéséhez mégsem jelentenek elegendő forrást. Az egészség megőrzésben nagy fontossággal bírnak még a vitaminok, az ásványi anyagok, valamint az élelmi rostok.
A rosthiányos táplálkozás számos betegség kialakulásában veszélyeztető tényezőként szerepelhet. Számos kutató a székrekedést a vastagbél átmeneti adaptációjának, alkalmazkodásának tartja a rostban szegény táplálkozáshoz. A rosthiányos táplálkozás következménye a széklet megkeményedése. Ha a vastagbélnek kemény székletet kell továbbítania, izomzata megnagyobbodik, fokozódik a belső nyomás, amelynek következtében az izomrétegek között létrejön a divertikulum, a vastagbél zsákszerű kiöblösödése.
A divertikulózis az iparilag fejlett országok lakosságának 30-35 százalékát érinti, a századfordulóig viszont patológiai ritkaságnak számított. Joggal nevezhető tehát századunk egyik hiánybetegségének.
Kockázati tényezőként tartják számon a rosthiányos táplálkozást – más tényezőkkel együtt – a vastagbéltumorok kialakulásában. Az egyik feltételezés szerint a rosthiányos táplálkozás következtében megnyúlt tranzitidő elősegíti, hogy az epesavak a vastagbél nyálkahártyáját irritáló karcinogén vegyületekké alakuljanak. A rostokban gazdag táplálkozás csökkenti a bélbaktériumok által képződő karcinogének létrejöttének és a bélfalra kifejtett hatásuknak a lehetőségét.
Az anyagcsere-betegségek közül az elhízás, a cukorbetegség és a magas vérzsírszint kifejlődésében veszélyeztető tényező a rostszegény táplálkozás. Az elhízás megakadályozásában a táplálék rostanyagai az energiahasznosulás fiziológiai akadályát jelentik. Rosthiány esetében ez a fiziológiai akadály elmarad.
Az élelmi rostok táplálkozás-élettani jelentőségének a megismerése két angol orvos nevéhez fűződik. Burkitt és Trowel munkájuk során arra a következtetésre jutottak, hogy a táplálkozási tényezők (élelmirost- és zsírbevitel) és a bélbetegségek között összefüggés van. Különböző európai és afrikai országokban vizsgálták a vastagbéldaganatok előfordulási gyakoriságát. Azokban az országokban volt alacsonyabb a daganatos megbetegedések előfordulásának a száma, ahol a lakosság több élelmi rostot, és kevesebb zsiradékot fogyasztott.
