Tömegekkel fordul elő naponta, hogy nem azt a terméket emelik le az áruház polcáról, amit venni akarnak.
Ez alkalmanként kisebb bosszúságot okoz és még magukat okolják a kárvallottak, hogy nem figyelnek eléggé. Nemzetgazdasági szinten 100 milliárdokról beszélünk.
A piacgazdaság vívmánya, hogy nem egyféle parizer van hanem 30, nem egyféle sampon, hanem 100. Örülünk és élvezzük magát a fogyasztás.
Nő a GDP, fogy a kosztpénz!
Az ember a háztartási bevásárlást rutinból végzi. Jó esetben a háziasszony hétköznap délelőtt vásárol, ráér és cetlivel a kezében tűpontosan megy a polcokhoz, válogat, figyelmesen mérlegel és pakol a kosarába.
A másik asszony munka után, két viháncoló gyerekkel, – most télvíz idején meleg kabátban – kapkodva vásárol és igyekszik a három kasszából, az egy működő sorában jó pozíciót elfoglalni.
Ő az, aki vásárlási és döntési szempontból enyhén szólva is sebezhető.
Ne is beszéljünk itt a hétvégén beugró férjről, a boltba zavart kamaszról, vagy a bepárásodott szemüvegű öreg néniről.
Ez utóbbi célcsoportokat, jól kihasználják a gyártók.
A hétvégén vidékre utaztunk a mamához. A nagyi töltött káposztát főzött és ahogy illik, finom tejfölt is vett a tetejére.
A FRISSFÖL nagyon tejfölösnek látszó dobozban van, a betűtípus , a színek és a logó a megszokottak. Leemelte a polcról.
A család az esti vacsorázás közben pillantott a dobozra. A termék sovány tejből és növényi zsiradékokból áll. Nem tejföl.
De nem is állította ezt senki. A FRISSFÖL az bizony nem tejföl. A nagyon apró betűs, jogi szempontból kifogástalan leiratok a marketing és a jogi osztály együttműködését dicsérik. Bizonyára fogy is a termék, mert jobb az ára a rendes tejből készült társánál.
